2020 óta nem olvashattál tőlem új bejegyzést. De most, visszatértem hozzátok, vágjunk is bele! Jöjjenek először a hasznos, ám száraz adatok Máltáról.
Málta 2ó 20percnyi repülőútra van tőlünk, visszafelé csupán 2órára volt szükség, hogy megérkezzünk Budapestre. Szép időben még Szicíliára is rálátni, ahogy az Etna kiemelkedik a szigetből.
Utazás dátuma: 2023.02.21-25.
Repülőjegy: 0.-Ft (22 432.-Ft lett volna két főre, ha nem a wizzair pontjaimból fizetem)
Szállás: 95 000.-Ff (4 éjszaka, 2 fő)
Valettában, a Saint Dominic utcában, Zoé otthonában, 15 perc sétára a buszvégállomástól, 10 perc sétára a valettai hajó kikötőtől
Belépőjegyek és egyéb árak:
Csomagmegőrző: 2,5.-€/bőrönd
StJohn's Co Cathedral: 15.-€
Komp Valetta-Gozo: 7,5.-€
Hajókázás a BlueGrottonál: 8.-€
Hajókázás az Azur windownál: 4.-€
Kézműves kávézóban reggeli, pisztáciás latteval: 12,5.-€
Fagyi (pohárban 1 gombóc): 2,5.-€
Katakomba belépő: 6.-€
Hagar Mnajdra (templom rom): 10.-€
Ebéd 2 főre borral ca 38.-€
Busz bérlet: 21.-€/fő, mellyel 7 napig korlátlanul utazhatsz a Malta Public transport járatain (pl Gozó szigetén is érvényes)
Egy nagyon régi vágyam teljesült, mikor idén eljuthattam Máltára. Mindig is szerettem volna az élőben megtekintett Caravaggio képek listáját bővíteni a StJohn's Co Cathedral-ban megtekinthető két festménnyel.
Caravaggio (szül.: Michelangelo Merisi da Caravaggio v. Michelangelo Amerighi da Caravaggio, 1571 Milánó - 1610 Porto Ercole), mondjuk úgy, hogy szenvedéllyel teli élete során Rómából Nápolyba menekült egy gyilkossági ügy miatt, majd innen utazott Máltára, ahol felvették a Máltai Lovagrendbe, amire sokáig nem lehetett büszke, mert egy újabb verekedés miatt bebörtönözték. Innen átszökött a közeli Szicíliába, majd visszatért Nápolyba. Művészete számomra lenyűgöző, ahogy a fény-árnyékkal játszik. Kevés olyan festő van, akinek a munkájában olyan sokáig el tudok merülni, mint az övében.
1. Keresztelő Szent János lefejezése (1608)
520x360cm monumentális darab egyik különlegessége, hogy szegény Szent János torkán kifolyt vértocsa alatt olvasható a festő szignója. A legjobb tudomásunk szerint ez az egyetlen festménye, amin szerepel.
Michelangelo Merisi da Caravaggio szignója a Keresztelő Szent János lefejezése c. festményén
2. Szent Jeromos írása (1607)
117x157cm, ezen a képen látszódik a két festmény méretbeli különbsége.
Érkezésünk napján, amikor elsőre le is tudtuk az én drága Carravaggiomat :) megnyugodtam, és mostmár jöhetett minden más is. Jött is még aznap például a máltai karnevál és a Hold-Jupiter-Vénusz bolygó együttállás is csak nekünk tündökölt.
A máltai karneválon a legédesebbek a gyerkőcök voltak, akiket nagyon kreatívan öltöztettek, "Wednesday" jelemzeseken kivül, alig találtunk olyan gyerekeket, akik egyforma jelmezben lettek volna. De a kreativitás a karneváli kamionokon és a hozzá, témába vágó jelmezeken is meglátszódott. A pasik jelmezei nekem jobban ütöttek, úgyhogy leginkább azokból mutatok meg párat.
Második nap Mdina, Rabat és Hagar Qim és Mnajdra volt a cél.
Beültünk reggelizni egy cuki kis kávézóba, ahol a pincérnő egy bájos, fiatal, magyar hölgy volt, örültünk egymásnak, kicsit kifaggatuk szegényt milyen itt az élet Máltán, majd ilyen finomságokat szolgált fel nekünk:
Teli pocakkal nekivágtunk mai utunknak... Mdinaát és Rabatot egy út választja el egymástól. Bár nem csak itt, egész Máltán elég nehéz volt megállapítani, hogy épp melyik városban vagyunk, nem sűrün találkoztunk város eleje-vége táblákkal. :)
Itt megnéztük az óvárost és a katakombákat, bár olyan sok volt, hogy én félúton azt mondtam Orsinak, nézegesse tovább most egyedül, én addig kifekszem napozni a katakombák közt a kertbe egy padra.
Hagar Qim és Mnajdra
A sziget déli részén, két újkőkorszaki megalitikus templomegyüttes romjai találhatóak, mindössze 500 méterre a Földközi tenger partjától.
Mindkét templomot a Nap és az évszakok változásának tiszteletére emelték, a Hagar Qim különlegessége, hogy a napéjegyenlőség éjszakáján a tetejébe fúrt lyukon árad be a fény.
Este haza felé kitaláltuk, hogy bemegyünk a Lidlbe vásárolni pár dolgot. A busz ami a sziget déli részéről jött megállt egy nagy elkerített busz parkolóban. Mi szépen be is mentünk vásárolni és amikor jöttünk ki gondosan koncentráltunk arra, hogy a bal oldali megállóba álljunk be, mert az az irány jó nekünk. Egész idő alatt nagyon erősen kellett koncentrálnunk, hogy az út melyik felére is kell állnunk. Igen ám, de mivel ez egy zárt parkoló volt, minden busz a bal oldalon állt meg.... na kitalálja ki a folytatást? Hát persze hogy a rossz irányba menő buszra szálltunk fel. Pont indult a busz mi meg csak a számát néztük meg és hogy bal oldalon van, és már fenn is voltunk... Lehuppantunk, beszélgettünk, már sötét is volt, eltelt vagy 10-15 perc, ha nem több, mikor mondtam Orsinak, hogy szerintem rossz irányba megyünk... :) Mire megkérdezte Orsi a buszvezetőt meg is érkeztünk újra a sziget déli részére a busz másik végállomására. Vártunk 6 percet és újra elindultunk hazafelé. :) De még aznap is látható volt szerencsénkre a bolygó együttállás, így újra megcsodálhattuk. Amint hazaértünk, megbontottuk az első nap vásárolt Caravaggio bort.
Egyik reggel, mikor Gozóra indultunk Valetta ködbe burkolózott. De láthatjátok, mire a hajóra értünk, fel is szállt.
A valettai tourinfóban (amit a Triton szökőkút környékén találtok) kaptunk komp menetrendet, ebből tudtuk, hogy a Valettából Gozóra az első komp 10:00-kor indul, és igyekeznünk kell Gozón, mert az utolsó már 17:00-kor jön vissza. Lett volna másik komp lehetőség is csak ahhoz 1,5órát kellett volna utazni, oda-vissza az is már 3 óra lett volna.
Gozón két dolgot szerettünk volna megnézni Dwejra öbölnél található sziklákat, belső tengert, a leomlott Azur ablakot, és a mai napig élő, működő sólepárlókat. Úgy döntöttünk, hogy a Dwejra öbölhöz megyünk először. Sajnos a busz a város központjában megállt és nem ment le egészen a partig útfelújítási munkálatok miatt. Gondoltuk nem gond, sétáltunk mi már többet is, a 2,2km nem tünt soknak. Igen ám, csak az út meredekségével nem kalkuláltunk... :) Így időben nem fért bele más csak ez, le kellett mondanunk a híres sólepárlóról. Viszont gyönyörű volt a sziklás part, természetes só medencéket is láttunk, a belső tengernél kihajóztunk a nyílt vízre, onnan testközelből láthattuk az azur ablak leomlott maradványait, korallt, tehát nem panaszkodhatunk, mert sok szépség tárult a szemünk elé.
Az utolsó teljes napunkon gondoltuk, hogy meglátogatunk Máltán egy másik sólepárlót. De nem voltunk elég alaposak, mikor Birzebuggába indultunk... a sólepárlót megtaláltuk egy ipari kikötő közelében, mely elég elhagyatott volt. Meg is beszéltük, hogy kiköltözünk és felélesztjük a birzebuggai sóbizniszt. :)
Ezután célba vettük a Blue Grottót! Nekem az egyik kedvencem lett. De lehet, hogy ennek van némi köze Ninához, a bagolyhoz is. Még csak a fenti kilátónál sétáltunk, amikor találkoztunk Ninával és gazdájával. Egy sólyommal, Jessievel és egy bagollyal, Ninával volt kint. Addig-addig néztük a szép madarakat míg egyszercsak azon kaptuk magunkat Orsival, hogy Lawrence már a telefonomon keresi a lassított videó felvétel ikonját, kezembe ad némi húscafatot és Nina már ott is van a karomon. Majd magához édesgeti ezt a gyönyörű állatot és ezt a csodás felvételt készíti:
Blue Grotto fentről is fantasztikusan szép, de a Kék barlang színei a vízről lenyűgözőek! Érdemes volt itt is hajókáznunk egyet!
A Máltán töltött napokat megkoronáztuk egy finom ebéddel, Lampuki (más néven mahi mahi, amit én még Sint Maartenon kóstoltam, de itt még nem tudtam, hogy Orsi most pont ugyanezt kéri Lampuki néven). Én tengergyümölcsei (kagyló, tintahal) spagettit válaszotttam, és mindkettőnk poharába egy helyi finom chardonnay került.
Másnap reggel korán indultunk haza. A repülő úton már azon morfondírozva mikor is jöjjünk vissza erre a fantasztikus helyre!
Köszönjük Málta, csodás volt!
Gyönyörű világban élünk, fedezzük fel együtt!
Atyaég, utazom!
