2018. márciusában utaztam el Bordeauxba, sajnos szinte végig borús, szeles és esős időt fogtam ki, de ez sem tántorított el attól, hogy bejárjam Franciaország kultúrális és történelmi városát, és annak környékét is. Ebben a bejegyzésben Bordeaux környéki látnivalókat mutatok Nektek kedvcsinálóként, hogy bátran csapjatok le az olcsó repjegyekre. Szerintem mindegyik kihagyhatatlan! :)
A város, ahol a reptéren is szőlőt termesztenek: Bordeaux
A franciák már a reptéren egyértelművé teszik, hogy a bor fővárosába érkeztünk.
Megérkezésem után egyből elmentem várost nézni, és csak este foglaltam el a szállásomat. A Szent Mihály-torony Dél-Franciaország legmagasabb építménye: 109 m magas falai, gótikus kőcsipkéi, 5 méteres kereszttel a tetején. A Szent András-katedrálist román stílusban kezdték építeni, később az észak-franciaországi gótika jegyében folytatták. Külön áll a katedrális harangtornya, amit az akkori érsek 1440 és 1446 között emeltetett.
Ezt, nekem sajnos nem sikerült belülről megnézem, mert mire odaértem bezárt. Ezt szívből sajnáltam, de így jár az, aki sokáig sétafikál a városban, ahelyett hogy lecsekkolná a nyitvatartást! Arra mondjuk még utólag sem gondoltam, hogy a Tőzsde teret (Place de la Bourse) is lecsekkoljam... a víztükörnek (Miroir d'Eau) nevezett terület ugyanis futóverseny miatt le volt zárva. Így csak a kordonokkal lezárt területet csodálhattam meg, a víztükörnek se híre se hamva nem volt! :) Viszont cserébe vígasztalt, hogy fülbevaló ügyileg teljes mértékben összeöltöztem a helyi teknős szoborral. Az Élet apró örömei... :)
A bordeauxi botanikus kertbe "Jardin Public Bordeaux" is érdemes egy sétát tenni, legjobb alkalom erre egy napsütéses tavaszi nap, amiből nekem nem sok jutott, de azért csak benéztem én is.
Bordeaux a 18.századtól kezdve közismert borairól. Így hát nem is volt kérdés, hogy ellátogatok-e a bor készítésének történetét bemutató múzeumba. Naná, hogy igen! A La Cité du Vin 2016-ban nyitotta meg kapuit, és egy modern, interaktív, kreatív kiállítást rendezett be, több szinten, 20 teremben. Melyet megfejeltek még egy panoráma borbárral is, ahol a várost felülről nézve elfogyaszthatjuk a belépőnkhöz járó ajándék egy pohár borunkat. A szuvenír boltban számtalan nedűből válogathatunk, aki itt nem találja meg a számára megfelelő bort, akkor sehol. :)
Egyik reggel kiugrottam a bordeauxi piacra is (Marché des Quais), végül nem vásároltam be a finom friss halakból és érett sajtokból, mert nem akartam a vonaton a francia gasztronómia ínycsiklandozó alapjaitól "illatozni". :D De az, aki apartmant bérel, annak érdemes bevásárolnia és otthon frissen elkészítenie az aznapi ebédet.
Ott tartózkodásom alatt a fű legalizálása érdekében volt némi kitelepülés a katedrális előtt. Először nagyon nehezen értettem meg mit szeretnének velem kóstoltatni, de mikor a francia lány mellé beállt egy angolul is beszélő, reverendába öltözött férfi is, és lazán, széles mosollyal az arcán annyit mondott, hogy "funny cookies", akkor már hálás voltam a szüleimnek azért, hogy megtanították, hogy ne fogadj el idegenektől semmit! :) De úgy láttam az idősebb korosztály megbízott Isten édeskés, vidám hívó szavában. :)
Arcachon
Nyáron remek helyszíne lehet a családi nyaralásoknak, szép parttal, sétáló utcával, gasztrósétánnyal is rendelkezik.
A parton számos hajókirándulásra is be lehet fizetni, én egy bő 2,5 órás hajókázást választottam, a Madár-sziget, a gólyalábas házak, és Cap Ferret volt a cél. Menet közben bemutatták az osztrigatenyésztést, melyet ca 175 hektáron végeznek. Arcachon, Európa vezető osztrigatenyésztő városa, évi ~10000 tonna osztrigával. Így itt, helyben mindenképp érdemes kipróbálni, a máshol luxusnak számító ételt, melyet nyersen, citrommal és hozzá egy kis pezsgővel szokás fogyasztani. De kanyarodjunk vissza a hajóra. Sajnos végig francia nyelven folyt a társalgás, így sok érdekességről lemaradtam, de végig nagyon jó hangulatban telt az út. Egy angol nyelvű prospektussal igyekeztek kárpótolni, amiből tájékozódhattam, éppen merre járunk, mit látunk.
Ebből az utazásomból az egyik abszolút kedvencem az Arcachon öbölben található, Európa legnagyobb (3km hosszú, 500m széles, 60m magas) homokdűnéje, a Dune du pilat. Arcachonból busszal könnyedén megközelíthető, aki ezen a környéken jár, ne hagyja ki! Viszont a megfelelő öltözékre érdemes odafigyelni, mikor én voltam szeles, borult idő volt és az óceán vízpermetéből is jócskán jutott! Nem mindenki húzott gumicsizmát és hosszú téli kabátot, mint én:
Tanár Úr kérem, én készültem!
A dűne tetejére érve lenyűgöző látvány fogad minket, egyik oldalon az óceán part, másik oldalon pedig a homokdűne folyamatos növekedése miatt egyre fogyatkozó méretű fenyves.
Nagyon érdekes az is, hogy a homok állaga akár méterenként más és más.
Érdemes megmászni a meredek domboldalt, mert odafentről tényleg csodálatos a kilátás, de beszéljenek helyettem inkább a fotók:
A galériáért kattints a képre
A dűnéhez menjetek el mindenképp, van ebben a helyben valami különleges, amitől örök, különleges emlékké válik az ember számára.
Saint-Émilion
Újabb esős vasárnapra ébredtem a bordeauxi szállásomon, ahol Veronique, a lakás tulajdonosa még mélyen aludt, mikor én elindultam Saint-Émilionba, vonattal.
Az állomástól a középkori városrész jó 2-3 km sétára volt, de egyáltalán nem bántam, hogy gyalogolnom "kellett" ezen a különleges szép tájon.
A település 1999 óta szerepel az UNESCO világörökségi listáján. A középkori várfalon belül számos látnivalóval kecsegtet, úgy mint a sziklatemplom, katakomba, Szentháromság kápolna, Ágoston rendi kolostor, és a helyes kis macskaköves utcákon sorra nyílt borszaküzletek, galériák, szuvenír boltok.
A Saint-Émilion galéria megtekintéséhez katt a képre:
Mindenképpen szerettem volna egy Chateauba eljutni, de a vasárnapi napra (nyitvatartás csekkolás ismét kimaradt...) és az esős időre hivatkozva nem túl sokan nyitottak ki. Végül csak találtam egy pincészetet, ahol lehetett kóstolni és bejárni a város közepén lévő pincét.
St Emilionban vásárolt szuvenír vágódeszkám felavatása
Hazafelé a vonatállomáson egy francia tanártól, kérés nélkül kaptam némi segítséget a vonattal kapcsolatban, aminek eredményeképpen egész útra megnyertem társalkodó partnernek. Beszélgettünk Franciaországról, érdeklődött Magyarországról, megbeszéltük a munkanélküliségi kérdéseket és még sok mást is. Cuki volt, na. :)
Azt tanácsolom Nektek, én is kérés nélkül, mint a francia cuki tanár úr, hogy ne féljetek egyedül utazni, hihetetlenül fel tudja tölteni az embert és óriási szabadságérzetet ad! Gondolj bele, mi baj történhet? Eltévedsz? És? Akkor nem X várost nézed meg, hanem Y-t. Ennyire egyszerű az egész, nem tudsz rosszat csinálni... Menjetek, utazzatok, ne várjatok a másikra, különben fele annyit sem fogtok látni a Világból! Soha ne várj senkire, ez a Te életed, vagy részt vesznek benne, vagy nem. Az ő döntésük, ez meg a Tied! <3
Ha érdekelnek az olcsó utak, hasznos infók, eldugott helyek, érdekességek, akkor követhetsz az alábbi csatornákon:
Gyönyörű világban élünk, fedezzük fel együtt!
Atyaég, utazom!
