Megfőtt a sonka, kész vannak a szépséges hímesek is? Akkor csüccs, szusszanj egyet és engedd át magad az albán életérzésnek.
Az Albániáról szóló bejegyzések első részében a déli, Riviéra résszel ismerkedtünk, a második részben pedig már az ország belső szépségeit fedeztük fel, ezt fogjuk most folytatni. Az általános infók, mint árak, közlekedés, stb az előző részekben megtalálhatóak. Fotó albumokat városonként bontva a bejegyzés legalján találtok majd.
Kruje és a híres nagy bazársor
Az ide vezető út is lassú (1 óra, pedig csak ca. 30 km-re volt a fővárostól) és kanyargós volt, de már ezt kezdtük megszokni.
A bazársor volt az elsődleges úti célunk, miután az elbasani fesztiválon nem igazán kaptunk ízelítőt a helyi kézműves termékekből. Valahogy itt is egy jó hosszú bazársort képzeltünk el, ahol egymás hegyén hátán vannak az üzletek és hosszú kilométereken, de legalábbis több száz méteren keresztül vezet fel a bazársor a várhoz.
A korábbiakból és ebből is leszűrtük, hogy minden viszonyítás kérdése, és ami nekünk nagy bazársor, az az albán valóságban kevésbé nagy. :) Viszont kárpótlásul gyönyörű helyen van és a kilátásra sem lehetett panaszunk! A kínálat nagyjából minden üzletben ugyanaz volt, hűtőmágnesek, olajfából faragott evőeszközök és tálak (óriási faragott nagy fotel!), filigrán ékszerek, kerámia szenteltvíz tartók (amit én megszentségtelenítettem és fali sótartónak használom). :) Kapható még szép számban qeleshe is, amit a közeli Koszovóban plisnek neveznek, és az albán népviselet fehér színű filc sapkája. De találunk még a bazárban régiségeket és kézzel szőtt szőnyegeket is. Ha bemész megnézheted, ahogy ott helyben szövik a szőnyegeket. Az egyik bácsi elmondta, hogy egy 1 méteres szőnyeget egy ember 1 heti, napi 8 órai munkával tud elkészíteni!
Kruje történelmi város, ez volt a törökverő albán hős, Szkander bég szülőhelye és hadiszállása a 15.században. A vár nagyon szép állapotban van, benne van egy néprajzi múzeum több teremmel, ahol a szolgák és a házban lakók életvitelét követhetjük nyomon. Az egyik legérdekesebb számomra az volt, hogy külön volt női és férfi szoba is, ez utóbbiban a fenti részen kis ablakok voltak, ahová kívülről a hölgyek fel tudtak menni a galéria részre és az ablakokon keresztül leshették a férfiak kívánságait. És itt ez most szó szerint értendő. :) Ezen kívül gyönyörű szép bútorokat, fafaragásokat is láthattunk, na egy ilyen faragott fali tükör volt az utolsó kép a memóriakártyámon mielőtt keresztet vetettem az addigi képeimre....
A várban található étterem teraszán ültünk le ebédelni, ez most azért is volt különleges, mert így végignézhettük, hogy az ebédre kért pilaf alapanyagát, a tökéletes albán kiejtéssel “csipogó”, vágni való csirkénket beviszik kopasztani a konyhába…. :) Ezután nem is csodálom, hogy kevésbé ízlett nekünk a felszolgált tradicionális csirkés egytálétel. :)
Krujéből hazafelé még megálltunk a helyi temetőt megnézni, onnan tovább haladva a fő út mentén betértünk egy picike mecsetbe, melyről kiderült, hogy Sari Saltuk csodatevő szent lábnyomát őrzi. A mecsetben dolgozó bácsiból áradt a szeretet és elfogadás, aki teheti menjen el és keresse fel ezt a helyet, mert ahogyan a bácsi kézzel-lábbal magyarázta nekünk a török dervis történetét, és kiemelte a békében, szeretetben való együttélést, az kihagyhatatlan volt.
Durres
Durresben egy szép római kori amfiteátrumot néztünk meg, melyre 1966-ban bukkantak rá véletlenül, amikor is a lakóházakkal beépített területen az egyik ház gazdája kutat ásatott, amikor nagyobb területen beszakadt a föld, elnyelt egy fügefát, és több környező ház megromlását idézte elő. A régészeti feltárás mindmáig csak részleges, pénzügyi gondok mellett elsősorban az amfiteátrum egykori küzdőterén és peremén ma is álló családi házak hátráltatják a munkát. Még meg is jegyeztük, hogy milyen menő lehet itt lakni, hogy a teraszodról az amfiteátrumra látsz rá.
A délutánt és estét pedig a tengerparton töltöttük. Ez a partszakasz kevésbé alkalmas a strandolásra, mert a partját ellepik a neptunfű elhalt leveleiből álló golyócskák. Viszont a parti sétánya nagyon hangulatos, főleg így naplementében.
Apollónia
Aznap reggel mikor Apollóniába készültünk a reggeliző asztalon fogadott egy nagyon kedves baráti figyelmesség névnapom alkalmából. A barátaim torta díszítő tollal rajzoltak az otthonról dugiban hozott piskótatallérokra. És mivel tudják, hogy minden útról hozok a gyűjteményembe egy ceruzát, így egy különleges, elültethető darabbal is megleptek! Hát nem cukik?!
Az ország egyik legjelentősebb régészeti helye Apollónia. Ehhez képest meglepően kevesen látogatták ezt a romvárost is. A középkori Szűz Mária kolostor kívülről is csodaszép, a Régészeti Múzeum csodákat rejtett, csak úgy, mint a 4 km-t is meghaladó városfallal körülvett romok. Apollónia történetéről nagyon részletesen olvashatsz ITT.
Általánosságban érzékelhető Albániában, hogy kevésbé védik ezeket a több ezer éves műemlékeket. A turisták úgy látszik, hogy még nem kezdték haza hordani a kis mozaik darabkákat...
Darézezé e Re. Egészségedre! :)
Miután bejártuk Apollóniát a közelben lévő tengerpartot céloztuk meg. Picit nehezítette az odajutásunkat egy leomlott régi fa híd és egy, még nem leomlott is.
Így hát újra terveztük az útvonalat és már csak azért sem adtuk fel, mert kiszúrtuk, hogy az elhagyatott tengerparton lovagol valaki. Tisztára, mint a filmekben! Sehol senki csak a jóképű szőke herceg a lovon. De amilyen a mi szerencsénk, mire elhagytuk a csatorna mellett horgászó halászokat, -akik nagyon nem hasonlítottak a hercegünkre-, megtaláltuk a tengerpartra vezető utat, addigra már a hercegünk elvágtázott onnan. :) Jöttek helyette viszont a HMCS (Helyi Menő Csávók), akik a tengerparti ralit mutatták be nekünk, és voltak olyanok is, akik sárkányeregetéssel múlatták az idejüket.
Mi élveztük a kietlen partszakasz nyugalmát, a hűs tenger habjait, aztán beszabadultunk a parton lévő fakunyhóba, amire nem is tudom mi a legmegfelelőbb kifejezés. Nem étterem, nem büfé, mondjuk azt, hogy tengerparti étkezde. :) Mivel nem értettük sem albánul, sem olaszul a kínálatot, ezért nagyon leleményesen úgy döntött a személyzet, hogy megmutatja mi közül választhatunk.
Mindenki rábökött arra, amit megkívánt, bár a mennyiségeket nem sikerült elmutogatnunk, ezért én kaptam halat, kagyló-, és ráktálat is. :) A lehető legjobb választás volt, nincs is jobb, mint a frissen halászott tengeri herkentyűk! Itt is nagyon jó lett volna megvárni a naplementét, de ca. 2 órás út várt még ránk, így hát nekivágtunk a mindig izgalmakat rejtő utunknak. Ha jól emlékszem ezen az útszakaszon volt este, mikor az autópálya szélén kikerekedett szemmel néztük, hogy mi az a mozgó bokor a sávunkba belógva, mire ráeszméltünk, hogy ez csak egy kivilágítatlan biciklis bácsi, aki valami szénaboglyát vitt a csomagtartóján. :)
Berat, az ezerablakos város
Berat, mészkősziklákba vájt völgyszorosban épült fel és Albánia egyik legősibb települése. Történelmi városa 2008 óta a világörökség része. A közeli fenyveserdők és a fehérre meszelt házak összképe csodás látványt nyújt a várban található kilátóból.
Az általunk látogatott albán várak közül nekem a berati tetszett a legjobban. Az egésznek nagyon jó hangulata van, ezt még fokozta a gyönyörű ifjú pár is, akik megengedték, hogy lefotózzam őket. Velük még a nap során többször is találkoztunk, és széles, kedves mosollyal köszöntöttek minket, mintha már jól ismernénk egymást. És ez a kedvesség, nyitottság egész Albániában érezhető volt, követendő példa az ottani emberek viselkedése, elfogadása mindenki számára!
Utólag is köszönöm a barátaimnak ezt a remek hetet és azt is, hogy kölcsönöztek nekem pár fotót a saját albumukból, mivel az én memóriakártyám a harmadik napon megadta magát. Így az első napokból minden szuper kis fotóm elveszett! Nem úgy, mint a barátaim segítőkészsége. :)
Mindent összevetve, bármikor nagyon szívesen visszamennék Albániába, mert gyönyörű ország, tele hegyekkel-völgyekkel, tengerpartokkal, történelmi és UNESCO világörökségi helyszínekkel, felfedezetlen kincsekkel és mindemellett kiemelkedően vendégszerető népség. Ha úgy adódik, hogy harmadjára is eljutok majd a jövőben, biztos hogy a Llogara Nemzeti Park környékére tervezem az utamat. Csak mert addigra már biztos hiányolni fogom a szerpentines utakat. Jaaa nem! :)
Képgaléria Kruje:
Képgaléria Durres:
Képgaléria Apollónia és a Darézezé e Re beach:
Képgaléria Berat:
Ha érdekelnek az olcsó utak, hasznos infók, eldugott helyek, érdekességek, akkor követhetsz az alábbi csatornákon:
Gyönyörű világban élünk, fedezzük fel együtt!
Atyaég, utazom!
