Az első részben szó volt az általános infókról, árakról, belépőkről és a szicíliai utunk első feléről: Ennáról, Cefalúról, Palermoról és Agrigentoról.
A második részben Piazza Armerinában, Cataniában, az Etnán és Taorminában fogunk kalandozni. Pár napunk volt csak egész Szicílira, viszont mi mindent (IS) látni akartunk. A teljes útvonalunkra ránézve jogosnak érzem Rosália kijelentését, mikor azt mondta nekünk, hogy "You're really crazy!". :)
Piazza Armerina és a Villa Romana del Casale
Agrigentot követően a Villa Romana del Casale felé vitt utunk. A világ leggazdagabb, 3000m2-en elterülő, 4.századi mozaikjai szintén az Unesco Világörökség része, mely Piazza Armerinától ca 3km-re egy villában található. Mivel nekünk sikerült lecsúszni ca. 10 perccel a nyitvatartási időt, így már csak a neten fellelhető képeket tudom megmutatni Nektek. A parkolóban kóstolt mandulás keksz és bor után, ha már felszabadult 1-2 óránk úgy döntöttünk, hogy bemegyünk egy kis városnézésre Piazza Armerinába. Ha nem szorultunk volna be kocsival egy lejtős és szűk utcába nem is bántuk volna meg. :) Megnéztük a 17-18.századi katedrálist, találkoztunk maffiózónak tűnő komor férfiakkal, de az is lehet, hogy csak temetésről jöttek fekete öltönyben és nem komorak, hanem szomorúak voltak.
Többi kép a gelériára kattintva megnézhető:
Catania:
Cataniában az esti órákban érkezésünk után tettünk egy nagy sétát. Először azt hittük, hogy csak rossz irányba indultunk el, és a város többi része sokkal szebb és tisztább lesz. A fő tér ilyen, szép, tágas, tiszta.
A város többi része finoman szólva is elhanyagolt. Catania tökéletes célpont azoknak, akiknek a környék vagy az Etna az útiéljuk.
A fő téren megnéztük az elefántos szökőkútat hátúlról (is) és kívűlről a Sant'Agatha katedrálist. Majd beültünk egy étterembe csillapítani a farkas éhségünket egy tengergyümölcsei rizottóval és spagettivel.
Etna
Európa legnagyobb működő vulkánja. Jelenlegi magassága 3345m, mely folyamatosan változik a kitörések miatt. 2013 óta az UNESCO természeti világörökség része.
Scassau a muntagna! Ezzel a felkiáltással jelzik egymásnak a vulkán tövében és lejtőin lakó emberek, hogy az Etna kitört. A szicíliai kifejezés jelentése: A hegy megrepedt!
Az Etnához kocsival fel tudtunk menni Rifugio Sapienzáig ca 1900 méter magasságig, ott egy nagy parkolóban tudtuk hagyni a kocsit és tovább felvonóval (Funivia dell' Etna) mentünk 2500 méterig. Érdekes és ijesztő volt látni a felvonó pályája mellett a már ledőlt régi pályákat és eldőlt házakat. Kiszállás után várni kellett a buszra, ami tovább vitt minket, így volt időnk itt is körülnézni, gyönyörködni a tájban, fotózkodni. A kis pihenő után a "lávajáró busszal" (update: ratrak, azaz hókotró - köszönöm Fishtaxnek!) mentünk tovább 2920m magasságig.
Atyaég, pöfékel az Etna!
Egy idegenvezetőt is kaptunk, aki sok érdekességet mondott az Etnáról, már amikor össze tudta terelni a kalandozó turistákat. Ami biztos, hogy nem kellett tartanunk a közvetlen életveszélytől, mert ha még ki is tört volna a vulkán, a 200 méter/órás sebességgel folyó láva elég sok időt hagyott volna a menekülésre.
Visszamentünk a parkolóba és az egyik szuvenír üzletbe vettünk magunknak lávakőből készült fülbevalót.
A fotó már Taorminában készült
És itt végre megtudtam mi a neve annak a három lábú medúzának, akit Szicília összes szuvenír boltjába látni lehet. "Ő" trinacria, Szicília zászlajában is szerepel, eredetileg három lábat jelent és a sziget három sarkát jelképezi.
Árakról az első részben olvashattok.
További képek az Etnáról a galériában:
Taormina
Taormina engem Cinque Terre partjaira emlékeztetett. Gyönyörű fentről a kilátás, az óváros tipikusan szicíliai. Nem csoda, hogy számos művészt, festőt megihletett ez a hely, köztük Csontváryt is:
A taorminai görög színház romjai, 1904-05., Magyar Nemzeti Galéria. Forrás: https://www.hung-art.hu
Taormina várához felfelé vezető út is az 5 falura emlékeztetett. Szűk, kanyargós, életveszélyes. :)
A várat keresgélve összefutottunk egy nagyon helyes japán nővel, akivel aztán később a városban sétálva is. Ő megtalálta a várba vezető utat, mi csak olyan kaput, amin lakat volt. Jó, neki könnyű volt, mert 8. alkalommal látogatott el ide. Első látogatása alkalmával teljesen beleszeretett Taorminába, nem tudom érte hibáztatni... :)
Itt kóstoltuk meg a cannolit is, ami tipikus szicíliai édesség és nagyon nagyon ízlett mindkettőnknek. A cannoli egy ropogós tészta rolád, amiben egy nem túl gej, a krémes sütemény krémjére emlékeztető ricottás töltelék van.
Orsi előszeretettel lesifotóskodott és örökítette meg ahogy a legfurább helyekről próbálom megörökíteni azt a csodát, ami a szemünk elé tárult. Az igazsághoz tartozik, hogy én pedig nagyon szívesen viszonoztam neki a kedvességét:
A város esti fényekben is ugyanolyan, ha nem még varázslatosabb hely volt.
De Taorminát jellemezzék az ott készült fotók:
A következő blogbejegyzést ITT olvashatod, melyben hasznos információkat kaphatsz olcsó utazáshoz!
Ha hasznosnak találtad vagy tetszett a poszt, kérlek tudasd velem. Ahogy azt is örömmel veszem, ha építő jellegű kritikát fogalmazol meg a bejegyzésekkel kapcsolatban.
Ha érdekelnek az olcsó utak, hasznos infók, eldugott helyek, érdekességek, akkor követhetsz az alábbi csatornákon:
Gyönyörű világban élünk, fedezzük fel együtt!
Atyaég, utazom!
