Úti tippek, hasznos információk, élménybeszámolók

Atyaég, utazom!

Albánia - 3. rész

Kruje, Durres, Apollónia, Darézezé e Re, Berat

2019. április 21. - Atyaég utazom

Megfőtt a sonka, kész vannak a szépséges hímesek is? Akkor csüccs, szusszanj egyet és engedd át magad az albán életérzésnek.

Az Albániáról szóló bejegyzések első részében a déli, Riviéra résszel ismerkedtünk, a második részben pedig már az ország belső szépségeit fedeztük fel, ezt fogjuk most folytatni. Az általános infók, mint árak, közlekedés, stb az előző részekben megtalálhatóak. Fotó albumokat városonként bontva a bejegyzés legalján találtok majd.

Kruje és a híres nagy bazársor

Az ide vezető út is lassú (1 óra, pedig csak ca. 30 km-re volt a fővárostól) és kanyargós volt, de már ezt kezdtük megszokni.

A bazársor volt az elsődleges úti célunk, miután az elbasani fesztiválon nem igazán kaptunk ízelítőt a helyi kézműves termékekből. Valahogy itt is egy jó hosszú bazársort képzeltünk el, ahol egymás hegyén hátán vannak az üzletek és hosszú kilométereken, de legalábbis több száz méteren keresztül vezet fel a bazársor a várhoz.

kruje-4.jpg

A korábbiakból és ebből is leszűrtük, hogy minden viszonyítás kérdése, és ami nekünk nagy bazársor, az az albán valóságban kevésbé nagy. :) Viszont kárpótlásul gyönyörű helyen van és a kilátásra sem lehetett panaszunk! A kínálat nagyjából minden üzletben ugyanaz volt, hűtőmágnesek, olajfából faragott evőeszközök és tálak (óriási faragott nagy fotel!), filigrán ékszerek, kerámia szenteltvíz tartók (amit én megszentségtelenítettem és fali sótartónak használom). :) Kapható még szép számban qeleshe is, amit a közeli Koszovóban plisnek neveznek, és az albán népviselet fehér színű filc sapkája. De találunk még a bazárban régiségeket és kézzel szőtt szőnyegeket is. Ha bemész megnézheted, ahogy ott helyben szövik a szőnyegeket. Az egyik bácsi elmondta, hogy egy 1 méteres szőnyeget egy ember 1 heti, napi 8 órai munkával tud elkészíteni! 

kruje-2.jpg

Kruje történelmi város, ez volt a törökverő albán hős, Szkander bég szülőhelye és hadiszállása a 15.században. A vár nagyon szép állapotban van, benne van egy néprajzi múzeum több teremmel, ahol a szolgák és a házban lakók életvitelét követhetjük nyomon. Az egyik legérdekesebb számomra az volt, hogy külön volt női és férfi szoba is, ez utóbbiban a fenti részen kis ablakok voltak, ahová kívülről a hölgyek fel tudtak menni a galéria részre és az ablakokon keresztül leshették a férfiak kívánságait. És itt ez most szó szerint értendő. :) Ezen kívül gyönyörű szép bútorokat, fafaragásokat is láthattunk, na egy ilyen faragott fali tükör volt az utolsó kép a memóriakártyámon mielőtt keresztet vetettem az addigi képeimre....

A várban található étterem teraszán ültünk le ebédelni, ez most azért is volt különleges, mert így végignézhettük, hogy az ebédre kért pilaf alapanyagát, a tökéletes albán kiejtéssel “csipogó”, vágni való csirkénket beviszik kopasztani a konyhába…. :) Ezután nem is csodálom, hogy kevésbé ízlett nekünk a felszolgált tradicionális csirkés egytálétel. :)

kruje-14.jpg

Krujéből hazafelé még megálltunk a helyi temetőt megnézni, onnan tovább haladva a fő út mentén betértünk egy picike mecsetbe, melyről kiderült, hogy Sari Saltuk csodatevő szent lábnyomát őrzi. A mecsetben dolgozó bácsiból áradt a szeretet és elfogadás, aki teheti menjen el és keresse fel ezt a helyet, mert ahogyan a bácsi kézzel-lábbal magyarázta nekünk a török dervis történetét, és kiemelte a békében, szeretetben való együttélést, az kihagyhatatlan volt. 

kruje-19.jpg

Durres

Durresben egy szép római kori amfiteátrumot néztünk meg, melyre 1966-ban bukkantak rá véletlenül, amikor is a lakóházakkal beépített területen az egyik ház gazdája kutat ásatott, amikor nagyobb területen beszakadt a föld, elnyelt egy fügefát, és több környező ház megromlását idézte elő. A régészeti feltárás mindmáig csak részleges, pénzügyi gondok mellett elsősorban az amfiteátrum egykori küzdőterén és peremén ma is álló családi házak hátráltatják a munkát. Még meg is jegyeztük, hogy milyen menő lehet itt lakni, hogy a teraszodról az amfiteátrumra látsz rá.

durres-2.jpg

A délutánt és estét pedig a tengerparton töltöttük. Ez a partszakasz kevésbé alkalmas a strandolásra, mert a partját ellepik a neptunfű elhalt leveleiből álló golyócskák. Viszont a parti sétánya nagyon hangulatos, főleg így naplementében.

durres7.jpg

Apollónia

Aznap reggel mikor Apollóniába készültünk a reggeliző asztalon fogadott egy nagyon kedves baráti figyelmesség névnapom alkalmából. A barátaim torta díszítő tollal rajzoltak az otthonról dugiban hozott piskótatallérokra. És mivel tudják, hogy minden útról hozok a gyűjteményembe egy ceruzát, így egy különleges, elültethető darabbal is megleptek! Hát nem cukik?!

apolloniaestengerpart.jpg

Az ország egyik legjelentősebb régészeti helye Apollónia. Ehhez képest meglepően kevesen látogatták ezt a romvárost is. A középkori Szűz Mária kolostor kívülről is csodaszép, a Régészeti Múzeum csodákat rejtett, csak úgy, mint a 4 km-t is meghaladó városfallal körülvett romok. Apollónia történetéről nagyon részletesen olvashatsz ITT.

apolloniaestengerpart-27.jpg

Általánosságban érzékelhető Albániában, hogy kevésbé védik ezeket a több ezer éves műemlékeket. A turisták úgy látszik, hogy még nem kezdték haza hordani a kis mozaik darabkákat...

apolloniaestengerpart-28.jpg

Darézezé e Re. Egészségedre! :)

Miután bejártuk Apollóniát a közelben lévő tengerpartot céloztuk meg. Picit nehezítette az odajutásunkat egy leomlott régi fa híd és egy, még nem leomlott is.

apolloniahidak.jpg

Így hát újra terveztük az útvonalat és már csak azért sem adtuk fel, mert kiszúrtuk, hogy az elhagyatott tengerparton lovagol valaki. Tisztára, mint a filmekben! Sehol senki csak a jóképű szőke herceg a lovon. De amilyen a mi szerencsénk, mire elhagytuk a csatorna mellett horgászó halászokat, -akik nagyon nem hasonlítottak a hercegünkre-, megtaláltuk a tengerpartra vezető utat, addigra már a hercegünk elvágtázott onnan. :) Jöttek helyette viszont a HMCS (Helyi Menő Csávók), akik a tengerparti ralit mutatták be nekünk, és voltak olyanok is, akik sárkányeregetéssel múlatták az idejüket.

apolloniaestengerpart-36.jpg

Mi élveztük a kietlen partszakasz nyugalmát, a hűs tenger habjait, aztán beszabadultunk a parton lévő fakunyhóba, amire nem is tudom mi a legmegfelelőbb kifejezés. Nem étterem, nem büfé, mondjuk azt, hogy tengerparti étkezde. :) Mivel nem értettük sem albánul, sem olaszul a kínálatot, ezért nagyon leleményesen úgy döntött a személyzet, hogy megmutatja mi közül választhatunk.

apolloniaestengerpart-55a.JPG

Mindenki rábökött arra, amit megkívánt, bár a mennyiségeket nem sikerült elmutogatnunk, ezért én kaptam halat, kagyló-, és ráktálat is. :) A lehető legjobb választás volt, nincs is jobb, mint a frissen halászott tengeri herkentyűk! Itt is nagyon jó lett volna megvárni a naplementét, de ca. 2 órás út várt még ránk, így hát nekivágtunk a mindig izgalmakat rejtő utunknak. Ha jól emlékszem ezen az útszakaszon volt este, mikor az autópálya szélén kikerekedett szemmel néztük, hogy mi az a mozgó bokor a sávunkba belógva, mire ráeszméltünk, hogy ez csak egy kivilágítatlan biciklis bácsi, aki valami szénaboglyát vitt a csomagtartóján. :) 

Berat, az ezerablakos város

Berat, mészkősziklákba vájt völgyszorosban épült fel és Albánia egyik legősibb települése. Történelmi városa 2008 óta a világörökség része. A közeli fenyveserdők és a fehérre meszelt házak összképe csodás látványt nyújt a várban található kilátóból.

berat-35.jpg

Az általunk látogatott albán várak közül nekem a berati tetszett a legjobban. Az egésznek nagyon jó hangulata van, ezt még fokozta a gyönyörű ifjú pár is, akik megengedték, hogy lefotózzam őket. Velük még a nap során többször is találkoztunk, és széles, kedves mosollyal köszöntöttek minket, mintha már jól ismernénk egymást. És ez a kedvesség, nyitottság egész Albániában érezhető volt, követendő példa az ottani emberek viselkedése, elfogadása mindenki számára!

 berat50b.JPG

 Utólag is köszönöm a barátaimnak ezt a remek hetet és azt is, hogy kölcsönöztek nekem pár fotót a saját albumukból, mivel az én memóriakártyám a harmadik napon megadta magát. Így az első napokból minden szuper kis fotóm elveszett! Nem úgy, mint a barátaim segítőkészsége. :)

berat-43.jpg

Mindent összevetve, bármikor nagyon szívesen visszamennék Albániába, mert gyönyörű ország, tele hegyekkel-völgyekkel, tengerpartokkal, történelmi és UNESCO világörökségi helyszínekkel, felfedezetlen kincsekkel és mindemellett kiemelkedően vendégszerető népség. Ha úgy adódik, hogy harmadjára is eljutok majd a jövőben, biztos hogy a Llogara Nemzeti Park környékére tervezem az utamat. Csak mert addigra már biztos hiányolni fogom a szerpentines utakat. Jaaa nem! :)

Képgaléria Kruje:

Képgaléria Durres:

Képgaléria Apollónia és a Darézezé e Re beach:

Képgaléria Berat:

Ha érdekelnek az olcsó utak, hasznos infók, eldugott helyek, érdekességek, akkor követhetsz az alábbi csatornákon:

 Gyönyörű világban élünk, fedezzük fel együtt!

Atyaég, utazom!

Albánia - 2.rész

Shkoder, Mes, Elbasan, Lin, Tirana

Folytassuk az Albániáról szóló leírást a második résszel. Ezen az úton az ország belső területeinek rejtett szépségeit szerettük volna felfedezni. Ezúttal is lecsaptunk az olcsó repjegyekre és szállásra:

Utazás: 2019.03.12-03.19.

Repülőjegy: oda-vissza, Bp-Tirana, Tirana-Bp: 8 000.-Ft/fő

Szállás: 21 500.-Ft/fő/7éj

Autóbérlés teljes körű biztosítással: 3 500.-Ft/fő/8nap (5-en voltunk, így a lehető legkedvezőbbre jött ki az ár)

Összesen: 33 000.-Ft/fő/8nap (repjegy+szállás+autóbérlés)

Belépőjegy árak várakba, múzeumokba: 200-600 ALL (1ALL - albán lek, ca 2,5Ft).

Dajti expressz 7.-€/fő, mivel euroban fizettünk kaptunk kedvezményt 5 fő után, így 6.-€/fő áron mentünk oda-vissza. 

Ételek (1ALL ca 2,5Ft):

Gyros: 150.-ALL

Gyros tál: 300.-ALL

Halászfalu éttermében egy 5 személyes vacsora grill hús, kagyló, rák, hal, saláta, sült krumpli, kenyér, sör és üccsik: 5 550.-ALL (ca 13 875.-, ez 2 775.-Ft/fő)

Kávé: 100-150.-ALL

8-apollonia-tengerpart_208_1024x768.JPG

fotó: Harrach Orsolya

Személyes élménybeszámoló

Kezdjük egy kis statisztikával: 8 nap, 9 város, 1100km és 21 óra autókázás, sajnos a szintkülönbségeket nem tudom hozzátenni adatként, de mondjuk hogy a kétszerese a távolságnak és a szerpentines utak kanyarainak száma pedig ennek a 10-szerese. Naaaa, kinek mennyi jött ki? :)

albania.jpg

Csillagtúra Tiranából

Tirana, Dajti Expressz

Világ életemben arra vágytam, hogy a reptéren valaki várjon táblával a kezében, amin az én nevem szerepel. Indulás előtt azt az infót kaptam, hogy a reptértől ca 50 méterre kell átvenni a bérelt autót, úgyhogy nem is figyeltem a táblákat... Pedig kellett volna! Mire odaértünk a bódéhoz, csak egy ügyeletes volt ott, mert az átadó személyzet elment a reptérre, hogy táblával, rajta a nevemmel fogadjon minket! Teljesen el voltam keseredve, hogy lemaradtam róla!!! :) Így nekem már csak ez a látvány jutott mikor visszaérkezett:

dscn3913_1.JPG

fotó: Lakbear

A repülőtér és Tirana közt nem nagyon lehet eltévedni, szinte végig egyenes, tehenekkel tüzdelt autó út vezet a főváros centrumába.

tirana.jpg

fotó: Harrach Orsolya

Ha már a három darab, több sávos körforgalmon életben és sérülésmentesen túljutottál, akkor már csak parkolóhelyet kell vadásznod a kevéske ingyenes parkolóhely között. Ha nem jön össze, akkor a Szkanderbég téri parkolóházat javaslom. Nekünk nem sikerült parkoló órát indítani az utcán, mert a "0550" számra nem tudtunk a magyar kártyánkról sms-t küldeni. :) De aztán a szállásadónk segítségével csak beálltunk egy ingyenes helyre, sőt sikerült a hét minden napján ingyenes részen parkolni.

Első este a remek kis szállásunk elfoglalása után elmentünk pénzt váltani, majd bevásárolni és még sétáltunk is egy nagyot a városban.

blogba.jpg

Tirana's Balconies. Akit érdekel a szállás kattintson ide a részletekért

Tiranára a későbbiekben még két napot szántunk, ebből az egyik az volt, amikor a Dajti Ekspresre készültünk, másik pedig az utolsó napunk. Ezekből a legemlékezetesebb - szerintem joggal mondhatom, hogy mindannyiunk számára - a Dajti Ekspreshez vezető útvonal volt. :) A GPS picit megviccelt minket, mert nem a felvonó aljához tervezte az útvonalat, hanem a tetejéhez. Így lett egy igazán vadregényes 25 km-es utunk felfelé. A lefelé vezető útba pedig többen bele is őszültünk. :) Egy folyton szűkülő szerpentines út, mely a hegy tetején egy sávosra szűkűl. Ez attól lesz igazán izgi, hogy van szembe forgalom, és az albán sofőrök nem 30-cal közlekednek ezen az úton sem! Nem izgatja őket, hogy a kanyarban nem látja, hogy jön-e valaki szemben az ő sávjában, mivel csak egy sáv van! Ezért nekem, mint sofőrnek helyettük is figyelnem kellett. Főleg mert lefelé a mi autónk ment a szakadék szélén, ahol nem volt túl sok leálló rész ahová félre húzódhatok. De ez "Markot" (Elrabolva c film) nem zavarta amikor integetett nekem és temperamentumosan mutogatott a szakadék felé, hogy ugyanmár menjek már lejjebb különben itt fogunk maradni holnaputánig is. Mentem amíg láttam az utat, aztán amíg gondoltam hogy van még út...

dajti.jpg

De legalább volt légzsákunk :) (fotó: Harrach Orsolya)

Utána meg nyomtam egy stopot, behajtottam a visszapillantót és elmutogattam neki, hogy nem vagyunk hajlandóak egy centit se tovább menni a szakadék felé, oldja meg, bontsa le a sziklafalat, mit érdekel engem, hogy oldja meg, de mi innen tovább nem megyünk. :D Na ez a jelenet még jó párszor lejátszódott mire leértünk. De azért csak leértünk épségben az 1613 m magas Dajtiról! :)

Relax,ez Albánia! Mint ahogy azt utólag megtudtam az Ozoneutazás műsorából, az albánok ca 30 éve vezethetnek autót, ezért az a nagy lazaság, káosz, amivel itt találkozhatunk. A többséget nem érdekli a KRESZ, ezért sétálnak, bicikliznek keresztbe-kasul még az autópályán is.

Ja igen a Dajti Ekspres! Az nem volt ennyire izgalmas, lementünk meg feljöttünk, szép volt, jó volt, de az oda-visszafelé vezető úton nem tudott túltenni. :)

A felvonó 4354 méteren keresztül, 15 perces menetidővel, 4,5 m/perc sebességgel közlekedik és remek kilátás nyílik a fővárosra.

img_2233.jpg

Dajti Ekspres

Tiranában természetesen mi is megnéztük a kötelező dolgokat, úgy mint a Szkander bég teret Szkander bég óriási lovasszobrával, az Operával és a Nemzeti Múzeummal, az 500 éves török megszállás idejéből itt maradt sok sok mecsetet, a jelenleg is készülő ortodox Ngjallja e Krishtit katedrálist (izgalmas látvány a készülő freskók képe), a diktatúra áldozatainak emlékére emelt békeharangot az Enver Hodzsa piramis közelében, ahol a fiatal fiúk azon versenyeztek melyiküknek sikerül először olyan magasra felugrania, hogy megkongassa a békeharangot. Természetesen hangos tapssal jutalmaztuk a nyertes fiatalembert. :)

img_2368v.jpg

A Tanner's bridge (Tímárok hídja) névre keresztelt oszmán kori műemléket, amely a mederszabályozás előtt a Lana folyón ívelt át. Ha megéheztünk csak beugrottunk az Új piacnál lévő egyik gyrososhoz. És volt szerencsénk megnézni a "Dita e Verës", azaz a Nyár napja fesztivál tiranai kiadását is, melyről lejjebb az elbasani részben bővebben is írok. Most legyen elég annyi hogy ez sokkal fesztiválosabb volt! ;) Este például remek koncertekbe csöppentünk. :)

Nagy szívfájdalmamra sajnos nem találtuk meg a Grand Parkban a színes lépcsősort, amit korábban előre kinéztem a neten.

tiranalepcso.jpg

forrás: instagram.com/alma_gjici

Még több tiranai kép:

Shkoder, Rozafa vára és a mesi híd

Az ötös fogatunk Shkoderben Rozafa várát célozta meg elsődlegesen. Rozafa vára az albán-montenegrói határ mellett található. A hatalmas vár (belső középső udvarában 3-szor elfér az egri váruk) építése három fivér nevéhez kötődik, a történet hasonló a mi Kőmíves Kelemen legendánkhoz:

A vár építését 3 fivér végezte. Kemény munkájuknak nem igen volt látszatja. Amit egyik nap felépítettek, a másik napra ledőlt. A testvérek végül azt találták ki, hogy egyikük feleségének testét beépítik a várba, hogy az asszony csontjai megtartsák azt. Másnap a legfiatalabb fiú asszonya, Rozafa vitte először az ebédet urának. Rozafának szoptatós kis gyermeke volt, így csupán azt kérte a testvérektől, hogy úgy falazzák be, hogy gyermekéről továbbra is gondoskodhasson. Kívánsága az volt, hogy kisfiát a szemével látni, a kezével tartani, a mellével táplálni szeretné. A vár múzeumában egy nem túl régi dombormű emlékeztet a legendára. 

shkoder-mes_145_1024x768-2.jpg

Az Ólom mecset kapuján bekukucskálva (fotó: Harrach Orsolya)

A várból gyönyörű kilátás nyílik a Shkoder tóra, a vár étterméből az Ólom mecsetreAz itt elfogyasztott különleges ebédünk után, ill csak az enyém volt az, mert a többiek pizzáztak, Mes felé vettük az irányt.

2-shkoder-mes_107_1024x768.JPG

Ponty egytál étel: barbecues vagy karamellizált hagyma ízesítésű pörkölt jellegű pontyszelet (nagyon finom volt!)

(fotó: Harrach Orsolya)

Az általunk használt offline térkép hátránya az volt, hogy nem ismert fel minden új utat, ezért rendszeresen levitt a girbe-görbe, földutakra, ahelyett hogy a tök egyenes jó minőségű aszfalton vitt volna végig. De így legalább betekintést nyerhettünk az igazi albán vidéki életbe is. Mondjuk a popperünkben lévő 1-2 autós nem annyira örült neki hogy mi, autót óvó tempóra kapcsoltunk, de aztán örültek mikor félre álltunk végre a csodaszép szamárhátíves mesi hídnál.

dscn3985-2.jpg

Ura e Mesit (fotó: Lakbear)

Lesétáltunk a folyó partra ahol kellő alapossággal sok szép kavicsot válogattunk ki magunknak. Már láttuk lelki szemeinkkel mi mindent fogunk ráfesteni, lévén az 5 főből 4 erősen munkálkodik a kreatív világban. Ezeket a szépségeket pedig később a haza felé vezető reptéri biztonsági ellenőrzéskor el is vették tőlünk a kézipoggyászunkból. A híd és folyó látványa gyönyörűséges volt, pedig most a Kir folyó nem is bővelkedett a vízmennyiségben. Örülök nagyon, hogy ezt nem hagytuk ki. Csodás volt!

Még több fotó:

Elbasan, Ohridi tó, Lin

 Az érkezésünkkor a szállás tulajától remek tippeket kaptunk mit érdemes megnézni, hol érdemes enni, hogy tudunk A-ból B-be eljutni, tehát mindenféle hasznos információval szolgált, amire ilyenkor egy turistának szüksége van. Talán csak egy dologban hibázott. Nagyon személyes vélemény következik, ami nem feltétlenül egyezik meg mind a 4 utastársam véleményével.

Március 14-én van Albániában a "Dita e Verës", azaz a Nyár napja, mely mára már hivatalos államünnep lett. Ilyenkor köszöntik a tavasz beköszöntét, ország szerte virágba borítják az utcákat, hosszú és boldog Életet kívánnak egymásnak.

A Nyárünnep eredete állítólag a Hegyi Múzsa templomára vezethető vissza, amit a Shkumbin-folyó mellett építettek. A legenda szerint a Múzsa a természet, az erdők és a vadászat istene volt, és minden év március 14-én előjött, hogy jelezze a nyár érkezését. A régió erre az alkalomra készített különleges édessége a „ballakume”, amit ezen a napon lépten-nyomon árusítanak. 

4-elbasan--to-lin_6_1024x768.JPG

Férfias játékok (fotó: Harrach Orsolya)

Országszerte versengéseket folytatnak a férfiak -mint ahogyan a fotón is látszik- különböző technikákban összemérik erejüket. Ennek a fesztiválnak a központja Elbasan, amit a házigazdánk nagy lelkesen úgy harangozott be, hogy Albánia legnagyobb fesztiválja, és kihagyhatatlan, még ő is ott lesz csütörtökön, feltétlen menjünk és nézzük meg. Mi természetesen így is tettünk, márc 14-én elautókáztunk Elbasanba, a vélhetően éppen akkor átadott legújabb autópálya útszakaszon átszáguldva, hogy mielőbb lássuk ezt az óriási fesztivált.

  • Tény 1.: Sokan voltak.
  • Tény 2.: Élvezték is. 

Én kevésbé. Az én fejemben nem ilyen egy nagyon jó fesztivál. Persze állhatunk hozzá pozitívan is, hogy láttuk, hogy más nép hogy ünnepel, de ez most engem annyira nem vígasztalt. Volt egy színpad, ahol kis gyerekek énekeltek és táncoltak. Sokan kivonultak az utcára és sétáltak. A fent már említett kekszen, a ballakumén kívűl csak barátságkarkötőt lehetett kapni. Senki ne képzelje, hogy hemzsegtek az árusító bódék, az előbbieket is általában rekeszekről, dobozokról, földről árulták. Volt még ezen kívűl egy kajás pult és két karika dobálós pavilon, ahol ha rádobod az üvegekre a karikákat, akkor megnyered a piát. Nem azért hiányoltam az árusító bódékat mert annyi mindent szerettem volna vásárolni, hanem mert szerettem volna látni az ő kézműves termékeiket, és amúgy is annyira jó kis fesztivál hangulatot adnak ezek a faház sorok egy fesztiválon, nem? Így csak olyan volt, mintha Budapest tömegében sétáltam volna mikor megyek a 7-es buszhoz. Valószínű az volt a legnagyobb baj, hogy a fejembe elképzeltem hogy milyennek KELL lennie ennek a fesztiválnak, ezért okozott csalódást.

De ebből is tanulnom kell: Ne várjak el semmit és akkor nem ér csalódás. 

  • Tény 3: Ez most, ezen az úton nekem nem sikerült! - Ülj le, egyes!

Az út későbbi részében mi már csak Elba**ott városként emlegettük. Személy szerint időpocsékolásnak éreztem, és borzasztóan sajnáltam, hogy utána az Ohridi tóra emiatt az elba**ott fesztivál miatt nem maradt elég időnk! Ráadásul mire Linbe értünk már szakadt az eső, mi is kimerültünk az ismét szerpentines másfél óráig tartó útban, ahol a legnagyobb S kanyarban is képesek voltak 100-al előzni. De úgy gondolták hogy teljesen elegendő, ha villogással és/vagy dudaszóval jelzik a szemből jövőknek, hogy ők bizony jönnek! Na de Lin kárpótolt minket mindezekért, igaz szakadó eső volt, de még így is megláttuk Lin báját és az eső elől a csatorna alá húzódó kis gidák is csak nekünk pózoltak! :)

lin_122_1024x768-2.jpg

fotó: Harrach Orsolya

Miután jól megáztunk betértünk az Ohridi tó partján álló, hangulatos helyi étterembe, a LeZa Restaurant & Hotelbe, amit mindenkinek szívből ajánlok! A kandalló mellett kellően átmelegedtünk és megszárítottuk a kabátjainkat míg megvacsoráztunk. A ház ajándékaként előételnek megkóstolhattunk egy nagyon ízletes lecsó féleséget, amit túróval készítenek (fergese), apró sült halat is, sőt még a desszertet is a háztól kaptunk ajándékba. Én itt is egy helyi specialitást választottam. Szeretem idegen helyeken megkóstolni a helyi ízeket, néha vakmerőség, de ezúttal ismét jól döntöttem, nagyon finom Belushkát (az ohridi tó törzslakója) ettem, salátával, grill zöldséggel, sült krumplival.

dscn4069-2.jpg

Belushka, LeZa restaurant, Lin (fotó: Lakbear)

Az elbasani és lini képek:

Az egész országra jellemző mérhetetlenül nagy vendégszeretetet itt is erősen éreztük, de a végén elbizonytalanodtunk, hogy ez most lehet annak a győri úrnak volt köszönhető, aki évek óta visszatérő vendége a helynek. :) Mindenesetre ez a vacsora egy nagyon jó zárása volt ennek az elba.... elbasani napnak.

 Az albán kalandjainkat a jövőhéten folytatom a befejező 3. résszel: Kruje, Durres, Apollónia, Darézezé e Re, Berat következik majd. 

Addig is kövesd figyelemmel a Kalandozások erre-arra és Lakbear blogját is, mert más szemszögből olvashatsz náluk ugyanerről az útról. Ugyanitt köszönöm nekik hogy kölcsönöztek nekem pár fotót, miután az én memóriakártyám bemondta az unalmast a harmadik napunkon és oda lett kb 500db fotóm. :)

Ha érdekelnek az olcsó utak, hasznos infók, eldugott helyek, érdekességek, akkor követhetsz az alábbi csatornákon:

 Gyönyörű világban élünk, fedezzük fel együtt!

Atyaég, utazom!

Albánia - 1.rész

Az albán Bora Bora

Nagyon izgultam mikor átadtam barátnőmnek a saját készítésű szülinapi képeslapját, amiből kiderült, hogy az ajándéka egy egy hetes nyaralás Ksamilban, az albán Riviérán. Szerencsére örült neki, bár lehet ez már a legurított koktéloknak köszönhető. :)

ind2.jpg

Hasznos információk

Utazás ideje: 2018. május 17-24.

Utazás költsége: 20 500.-Ft/fő/8 nap, autóbérléssel 34 700.-Ft/fő/8 nap

  • Repülőjegy: 6 000.-Ft /fő/return, Bp-Tirana, Tirana-Bp
  • Szállás: 14 500.-Ft/fő/7éj
  • Autó bérlés: 28 400.-Ft (14 200.-Ft/fő/8 nap két fő esetén, ha többen mentek nyilván olcsóbbra jön ki)
  • Saranda - Korfu hajó oda-vissza 38.€ (ez előszezonra érvényes ár. A +1 órás idő eltolódásra figyeljetek visszafele!)

Az árakról általában azt érdemes tudni, hogy olcsóbb, mint az itthoni árak. Könnyebben megteheted, hogy többször beülj a helyi étterembe vagy a tengerparti bárokba, mint Horvátországban vagy a Balaton parton. A belépőjegyek árai is pár száz forintok. A fizetőeszközük az albán lek. Eurot, USD-t tudunk váltani a váltókban. 1 EUR ca 125 ALL. Tehát nagyjából 1 albán lek 2,5 Forintnak felel meg. Jellemzőbb a készpénzes fizetés, mint a bankkártyás, ezért érdemes inkább váltani. Pénzváltó elég sok van országszerte.

Kommunikációs csatornák Albánia még nem EU-s tagország, bár a kérelmét már beadta. Jelenleg a nemzetközi díjzóna 3. csoportjába tartozik, ami az én szolgáltatómnál azt jelenti, hogy nincs rá kedvezményesen vásárolható csomag, így a hívás indítás 889.-Ft/perc, hívás fogadás 375.-Ft/perc, sms 220.-Ft/db adatroaming 247.-Ft/0,1MB (nem 1, hanem 0.1MB!). Ezért mindenképp készüljünk fel időben a szükséges alkalmazásokkal (offline/nyomtatott térkép, offline használható google dokumentumok, stb), érdeklődjünk hogy van-e a szálláson wifi. Ha van, akkor nyert ügyünk van és neten keresztül tudjuk értesíteni a hozzátartozókat, hogy rendben megérkeztünk. :)

A helyi közlekedésről nem igen tudok konkrétumokat írni, mert nem sikerült megfejtenem, hogyan működik. Nem találkoztunk buszmegállókkal, csak random az út szélén álldogáló, várakozó emberekkel. Nem tudom, hogy milyen rendszerben működik a helyi járat és azt sem hogy, ha nem bérelünk autót akkor mi hova álltunk volna ki, vagy hogy kinek adták volna értünk a 3 kecskét?! :)

Az autóval való közlekedés picit hajaz a sziciliaira. :) A 3-4 sávos körforgalmak megizzasztottak, de nem azért mert nem ismerem a szabályokat, hanem mert össze-vissza jönnek be-ki, elsőbbsége is annak van, aki erősebb. :) De mégis a kedvencem az, amikor megállnak a körforgalom közepén egymás mellett és lehúzott ablaknál megbeszélik a holnapi programot. :) Teljesen általános, hogy ott és úgy parkolnak, ahol és ahogy akarnak. Az autópályán ne lepődjünk meg, ha gyalogos, tehén, kecske, birka, nyest, szamár, ló, vagy mozgó bokornak tűnő, szalma bálát szállító, kivilágítás nékül tekerő biciklis bácsi megy át előttünk, mellettünk az úton. De hazafelé két sas is átrepült felettünk. Nem egy sas két fejjel, hanem kettő külön álló, egy fejű.

img_3016.jpg

Albánia zászlaján a kétfejű sas

Vezessünk figyelmesen és ha bérelt autóval megyünk kössünk teljes körű biztosítást, mert a különböző minőségű utaknál jól jöhet. Továbbá a bérelt autó átvételekor mindenképp nézzünk az autó alá, a lökhárítók aljára is, hogy meg van-e húzva. Eddig kettőből kétszer meg volt, de az első alkalommal nem voltam szemfüles és nem néztem a kocsi aljára és még teljeskörű biztosítást sem kötöttem, úgyhogy a végén a ca. 120.- euróm bánta. Második alkalommal sem volt feltüntetve a kocsi sérüléseinél, valószínűleg másodjára is felszámolták volna, ha nem rajzoltatom be a sérülést. Érdemes valóban átnézni a bérelt autók sérüléseit, nem csak Albániában, minden országban. Ne szégyeljük, hogy alaposan átnézzük, nyugodtan jelezzük, ha olyan sérülést látunk, ami nincs a papíron feltüntetve.  

hazafelealbania-2.jpg

Útközben, ha jól emlékszem az SH4-es számozott úton! :)

Tisztaság, biztonság

A strandokon gereblyézték a vizet, seperték a homokot, egy eldobott csikket sem találni, borzasztóan ügyeltek a tisztaságra. Ami szöges kontrasztban volt, a fő út túloldalával, ahol a kitört kerekű, rozsdás kukákból ömlött ki a szemét, amit a kóbor kutyák szelektáltak, más nem. Albánia tele van gyöngyszemekkel, természeti kincsekkel, de azért érezhető még bizonyos elmaradottság is. Az menjen Albániában, akit nem zavarnak a kontrasztok. :)

ksamilalbania-12.jpg

Mindenkinek az volt az első kérdése, mikor megtudták, hogy hová megyünk, hogy de nem féltek? Ez leginkább annak köszönhető, hogy nem vagyunk teljesen tisztában Albániával, keveset hall róla az ember, és senki nem úgy ébred hétfő reggel, hogy na most utána nézek, kik ők, hogy élnek, milyen múltjuk, történelmük van. Teljes mértékben biztonságban éreztük magunkat, semmilyen attrocitás sem ért minket. Sőt határozottan kiemelném az albán vendégszeretetet, az emberek nyitottságát, segítőkészségét és kedvességét!

Személyes élménybeszámoló, látnivalók

Albánia

Albán köztársaság, azaz Republika e Shqipërisë. Népessége ca 3 millió fő (2014 adat). Területe 28 748 m2, ez Magyarország ca 1/3-nak felel meg. Az ország területének 70%-a hegyvidék. Ezt mi is éreztük, hiszen a Ksamilba vezető út 300 km szakaszát 6,5 óra alatt tudtuk megtenni a sok-sok és még annál is több szerpentines, hegyre fel-hegyről le szakasz miatt. No meg azért is mert az offline térképünk egyszer levitt egy városkába, ahelyett hogy a fő úton vitt volna tovább. 

Az alacsonyan fekvő tengerparti sáv éghajlata mediterrán, a telek enyhék és csapadékosak, míg a nyarakat magas levegő-páratartalom és magas átlaghőmérséklet jellemzi. Az ország hűvösebb északi és melegebb déli részének évi átlaghőmérséklete között akár 5 °C-os eltérés is lehet. Mi május közepén-végén mentünk, az időnk 2 nap kivételével kimondottan nyárias volt, tökéletes volt napozáshoz, pancsoláshoz. A két, picit borongósabb napon pedig kirándultunk. Tökéletes volt.

Aki bővebb információkra kíváncsi olvasgasson Albániáról a neten kutakodva, például a Wikipédián.

Tiranáról a második részben fogok bővebben írni, mert ezen az úton nem sokat láttunk belőle, azon kívül, hogy ott szállt le a gép, és hogy visszafelé próbáltunk bemenni a fővárosba, de az óriási dugó elrettentett minket és inkább vissza is fordultunk a reptér irányába.

img_3097.jpg

Ksamil

Ksamilt 2013-ban a The Guardian a húsz legjobb olcsó tengerparti úticél között listázta. Ebben az üdülfaluban volt a szállásunk, egy egyszerű apartman, minden extra nélkül. Bár többször is kaptunk a házinénéitől roppant erős kávét és rakit is. Az mondjuk elég extra volt. :)

Ksamil gyönyörű szép strandjai és kajakkal könnyedén megközelíthető kis szigetei minket teljesen elvarázsoltak.

ksamil2albania-10.jpg

Ksamil tengerpartjai csoda szépek, valóban olyanok, mint a képeken. Az eddigi legszebb part, amit láttam. Az igazsághoz tartozik, hogy nem voltam a tipikus paradicsomnak számító Bora Borán, Dominikán, Seychelle szigeteken. De tény, hogy oda nem is jutnék el ca 20.000.-forintból. :)

A riviéra részen a parton gomba mód szaporodnak a magasba nyúló hotelek. Olyan érzésem volt végig, mint kb 20 éve Horvátországban, az emberek kezdik felfedezni ezt a gyönyörű helyet. Az előszezonban még nem volt tömeg sem, nyitva voltak a bárok, éttermek is, lehetett fürödni a tengerben, átlátszó műanyag kajakot bérelni. Azzal eveztem át a szemközti kis szigetekre. Annyira nagyon élveztem, hogy ez lett az egyik legkedvesebb emlékem az útról. Itt bérelhettek Ti is:

ksamilnalbania-4.jpg

A ksamili galéria megtekintéséhez katt a képre:

Ha megnézted a képeket, fogadjunk azt kérdezed: "Ez tényleg ilyen, mint a képeken?" Elárulom: IGEN!!!! :)

Saranda

Ha elmennél bulizni, akkor irány a 10km-re lévő Saranda. Ksamil központjában (mini körforgalom egy közérttel, 1-2 étteremmel, váltóval, információs irodával, amit mi egyszer se csíptünk el nyitva) mindig áll 1-2 taxi, nagyjából 1000-1500 LEK-ért átvisznek a szomszédos városba. Saranda tengerparti sétánya és a tengerre néző éttermei estére megtelnek élettel, a tengerparti bárok és diszkók pedig hemzsegnek a bulizni vágyó fiataloktól. Innen is kellemes élményeink vannak. Legalábbis a barátnőmnek biztosan. :) Nekem is mondjuk, csak a rákövetkező napon voltak problémáim... sikerült egy teljes napra offolni magam. :D 

ksamilnalbania.jpg

A sarandai galéria képeiért kattints:

Kék szem forrás / Syri i kaltër

blueeyealbania-4.jpg

A Kék szem forrás a nevét onnan kapta, hogy a közepe mélykék, a széle felé haladva pedig azúrkék, majd világos kékeszöldre változik a víz színe. Innen ered a 25 km hosszú Bistrica folyó, amely Sarandától délre torkollik a Jón-tengerbe. A forráshoz érdemes vinni fürdőruhát is és megmártózni a kristálytiszta forrásban. 

A Kék szem forrásnál készült galéria megtekintéséhez kattints a képre:

Korfu

Korfu az Adriai-tengeren a Jón-szigetek legészakibb, és turisztikailag legnépszerűbb darabja. Korfu egy része a görög szárazfölddel, az északi része az albán partokkal van szemben. Ksamiltól légvonalban ca 4 kilométer távolságra van csupán. Picit délebbre van az olasz csizma sarkának végétől. 640 négyzetkilométer nagyságú, azaz kicsit nagyobb, mint Budapest. 

Sarandából indul a komp, oda-vissza 38.-€ volt az ára. Oda felé gyors hajóval mentünk, ca fél óra alatt át is értünk, visszafelé autókat szállító lassabb komppal mentünk, ekkor ca 1,5 óra volt az út. Ezért aki nem akar 6 órát autókázni Tiranából Ksamilig, annak ajánlom, hogy Korfura vegyen repjegyet és onnan hajózzon át. Bár az tény, hogy lemarad sok sok élményről. :) Az időeltolódás +1óra, erre figyeljünk a vissza felé induló járatnál!

korfugreecealbania-14.jpg

Korfu és Saranda között valahol félúton

Korfura vigyük magunkkal úti okmányunkat, mert határ átlépés során ellenőrzik azokat! Korfun viszont ismét tudjuk használni az EU-n belül felhasználható kereteinket, így itt ha figyelünk a hálozat ugrálásokra, akkor használhatjuk az adat roamingot és telefonálgathatunk anyucinak, apucinak. :)

Mi egy napot szántunk Korfura, így nem jártuk be az egész szigetet, nagyjából az óváros és környékén cikáztunk. Az árak érezhetően jóval magasabbak voltak, mint Albániában. 

Korfun készült fotóink:

Gjirokaster

gjirokasteralbania.jpg

Hagyományos, palakővel fedett, boltíves kőházai és szűk, kanyargós, macskaköves utcákkal átszőtt óvárosa 2005 óta szerepel az UNESCO világörökségi listáján, mint „a szépen megőrzött oszmán kori városok egy ritka példája”. Ha itt járunk sétáljunk fel a 18.századi fellegvárba és tekintsük meg a helyi termékeket árusító bazárt is. A várban fegyvermúzeum található, és itt állították ki az Albán-Néphadsereg hadizsákmányát is, az albán légtérbe tévedt, 1957-ben lelőtt amerikai vadászrepülőt. Található még itt óratorony, egykori börtön, szökőkút, istállók, és a pódium, amelyen évente-kétévente fellépnek a Nemzetközi Albán Folklórfesztivál résztvevői. Ha éppen nem mi bitoroljuk a nagy színpadot. :) 

gjirokasteralbania-11.jpg

Album Gjirokasterről:

Butrint 

Ksamiltól 5km-re fekvő Butrint 1992 óta az UNESCO Világörökség része. Kr e. 2 századra visszamenőlegesen romok, mozaikok, görög színház, keresztelőkápolna, őrtorony található itt. És a magaslat tetején található kastély szépséges kilátással és egy kis múzeummal. 

butrintalbania-7.jpg

A Vivari-csatorna túl partján áll a sajnos nem látogatható Ali Tepeleni pasa kis vára. Gondoltuk, ha már ott van a  görög határ mellett, oda is átruccanunk, de végül nem jött össze, mert nem találtuk az oda vezető utat. :) 

Butrintról készült képek ebben az albumban találhatóak:

Ezt a remek utat egy remek búcsú vacsorával és egy nagyon izgalmas haza felé vezető úttal koronáztuk meg. Gyönyörű hegyek között jártunk, csodás tájakat láttunk. 

hazafelealbania.jpg

Ezekkel a fotókkal búcsúzunk az albán riviérától:

A következő bejegyzésben folytatódik a leírás az idei albán utunkról, melyben Albánia egyéb részeit fedeztük fel. 

Ha érdekelnek az olcsó utak, hasznos infók, eldugott helyek, érdekességek, akkor követhetsz az alábbi csatornákon:

 Gyönyörű világban élünk, fedezzük fel együtt!

Atyaég, utazom!

 

 

Atyaég, fillérekből utazom!

Hasznos információk olcsó utazáshoz

Minden egyes utamnál megkapom azokat a kérdéseket, hogy „Te bankot raboltál?” „Ilyen jól keresel?” „Munkahelyet váltottál?”.

Szerencsére nem vagyok egy sértődékeny típus és nem veszem tolakodónak ezeket a pénztárca turkáló kérdéseket. Inkább szívesen elmesélem nekik, ahogyan Nektek is, hogy hogyan utazhatsz olcsón a nagy világban. Természetesen ezek azért nagyban igény függő dolgok is. Én például egyáltalán nem ragaszkodom az 5*-os hotelekhez, nem érdekel az sem, hogy van-e medence egy tengerparti szálláson. Az én érdeklődésem tovább terjed a helyi medencéknél.

...Ezt egyébként sosem értettem, ki fürdik a medencében, ha 5 méterrel arréb ott a tenger is?! :)

img_20180522_120928.jpg

Ksamil, Albánia

Tippek az olcsó utazáshoz

Repülőjeggyel kapcsolatban

  • Ne ragaszkodj egy bizonyos tól-ig dátumhoz, ha ez nem megy, akkor érdemes 4-5 desztinációt kiválasztani és azok közül a kedvezőbb árút választani.
  • Ne ragaszkodj egyetlen úti célhoz, itt is válassz az olcsóbbak közül.
  • Lásd át a jegyeket árusító oldalakat.
  • Több helyen nézz szét, ne csak egy oldalon (fapadosok, momondo, kayak, hooper).
  • Az már csak grátisz, ha egyéb kedvezményeket nyújtó klubtagsággal (wizzair discount club), hitelkártyával (pontgyűjtés) is rendelkezel.

Szállással kapcsolatban:

  • A megfelelő szállás kiválasztásáról korábbi bejegyzésemben már írtam.
  • Itt is érvényes, hogy több oldalról tájékozódj, használd az árösszehasonlító oldalakat.
  • Vedd gorcső alá, hogy mi az, amire mindenképp szükséged van és zárd ki a felesleges extra szolgáltatásokat.
  • Nyugodtan foglalj a központtól távolabb eső helyen, általában busszal vagy metróval könnyen be lehet jutni a város központjába és rengeteget spórolhatsz vele.

Használhatod az én meghívóimat és az alábbi kedvezményeket kaphatod foglalásodkor:

10% kedvezmény:

A Booking.com oldalon történő foglaláshoz használd ezt a linket:

https://www.booking.com/s/34_6/minyim94

9000.- Forint kedvezmény:

Ha az Airbnb oldalán keresztül foglalod le a szállásod regisztrálj előtte az én meghívómmal és az alábbi kedvezményben részesülsz:

9 000Ft értékű kupont kapsz, ha legalább 21 000Ft értékben foglalsz otthont, vagy

3 375Ft értékű kupont, ha legalább 13 860Ft értékben foglalsz élményt.

https://www.airbnb.hu/c/henriettas143?currency=HUF

img_20180520_133832.jpg

Saranda, Albánia

Étkezéssel kapcsolatban:

  • Gondold át biztos szükséged van-e a szálloda teljes ellátására.
  • Merj kipróbálni helyi kifőzdéket, piacokat, közérteket, pékségeket, nem kell mindig az éttermeket keresni.
  • Ha teljes lakást vagy apartmant bérelsz főzz magatoknak egy gyors vacsorát.
  • Kérdezd meg a házigazdát ő melyik helyi étkezdét ajánlja Neked.

Egyéb felmerülő kötségek esetében:

  • Tervezd meg az utat milyen helyekre szeretnél ellátogatni és számold ki, hogy az autó bérléssel vagy a helyi közlekedéssel jársz-e jobban. Vagy stoppolj..
  • Múzeumok esetében érdemes megnézni, hogy online (kezelési költség) vagy személyes vásárláskor olcsóbb-e a belépőjegy.
  • Nézd meg érdemes-e a helyi városkártyát kiváltanod, amihez általában többféle kedvezményt is párosítanak, mint pl kedvezményes vagy ingyenes belépőjegyek.
  • Gondolj az extra költségekre is, biztos kell-e a 278. darab szuvenír (hűtőmágnes/póló/karkötő/papucs/törölköző) vagy inkább veszel egy üveg helyi bort, amit az élménybeszámolód alatt közösen elkortyolgathattok az egész családdal.

Neked milyen spórolási ötleted van? Oszd meg velem hozzászólásban.

 A következő bejegyzésben Albániáról lesz szó. Tavaly előszezonban voltunk a barátnőmmel a déli, Riviéra részen. Idén pedig az ország egyéb részeit jártam be négy barátommal. Most már teljes képet kaptam az albán vendégszeretetről, csodás természeti adottságairól, az albán Bora-boráról, az isteni halaikról, Skander-bégről és a kaotikus körforgalmairól is. :)

img_20180519_110344.jpg

Ksamil, Albánia

Ha érdekelnek az olcsó utak, hasznos infók, eldugott helyek, érdekességek, akkor követhetsz az alábbi csatornákon:

 Gyönyörű világban élünk, fedezzük fel együtt!

Atyaég, utazom!

 

Szicíliában vezetni?! Atyaég! - 2.rész

Piazza Armerina, Catania, Etna, Taormina

Az első részben szó volt az általános infókról, árakról, belépőkről és a szicíliai utunk első feléről: Ennáról, Cefalúról, Palermoról és Agrigentoról.

A második részben Piazza Armerinában, Cataniában, az Etnán és Taorminában fogunk kalandozni. Pár napunk volt csak egész Szicílira, viszont mi mindent (IS) látni akartunk. A teljes útvonalunkra ránézve jogosnak érzem Rosália kijelentését, mikor azt mondta nekünk, hogy "You're really crazy!". :) 

terkep.jpg

Piazza Armerina és a Villa Romana del Casale

Agrigentot követően a Villa Romana del Casale felé vitt utunk. A világ leggazdagabb, 3000m2-en elterülő, 4.századi mozaikjai szintén az Unesco Világörökség része, mely Piazza Armerinától ca 3km-re egy villában található. Mivel nekünk sikerült lecsúszni ca. 10 perccel a nyitvatartási időt, így már csak a neten fellelhető képeket tudom megmutatni Nektek. A parkolóban kóstolt mandulás keksz és bor után, ha már felszabadult 1-2 óránk úgy döntöttünk, hogy bemegyünk egy kis városnézésre Piazza Armerinába. Ha nem szorultunk volna be kocsival egy lejtős és szűk utcába nem is bántuk volna meg. :) Megnéztük a 17-18.századi katedrálist, találkoztunk maffiózónak tűnő komor férfiakkal, de az is lehet, hogy csak temetésről jöttek fekete öltönyben és nem komorak, hanem szomorúak voltak.
img_0937.JPG

Többi kép a gelériára kattintva megnézhető:

Catania:

Cataniában az esti órákban érkezésünk után tettünk egy nagy sétát. Először azt hittük, hogy csak rossz irányba indultunk el, és a város többi része sokkal szebb és tisztább lesz. A fő tér ilyen, szép, tágas, tiszta.

img_0947.JPG

A város többi része finoman szólva is elhanyagolt. Catania tökéletes célpont azoknak, akiknek a környék vagy az Etna az útiéljuk. 

A fő téren megnéztük az elefántos szökőkútat hátúlról (is) és kívűlről a Sant'Agatha katedrálist. Majd beültünk egy étterembe csillapítani a farkas éhségünket egy tengergyümölcsei rizottóval és spagettivel.

img_0956.JPG

Etna

Európa legnagyobb működő vulkánja. Jelenlegi magassága 3345m, mely folyamatosan változik a kitörések miatt. 2013 óta az UNESCO természeti világörökség része. 

Scassau a muntagna! Ezzel a felkiáltással jelzik egymásnak a vulkán tövében és lejtőin lakó emberek, hogy az Etna kitört. A szicíliai kifejezés jelentése: A hegy megrepedt!

Az Etnához kocsival fel tudtunk menni Rifugio Sapienzáig ca 1900 méter magasságig, ott egy nagy parkolóban tudtuk hagyni a kocsit és tovább felvonóval (Funivia dell' Etna) mentünk 2500 méterig. Érdekes és ijesztő volt látni a felvonó pályája mellett a már ledőlt régi pályákat és eldőlt házakat. Kiszállás után várni kellett a buszra, ami tovább vitt minket, így volt időnk itt is körülnézni, gyönyörködni a tájban, fotózkodni. A kis pihenő után a "lávajáró busszal" (update: ratrak, azaz hókotró - köszönöm Fishtaxnek!) mentünk tovább 2920m magasságig. 

15-etna_38_1024x768.JPG

Atyaég, pöfékel az Etna!

Egy idegenvezetőt is kaptunk, aki sok érdekességet mondott az Etnáról, már amikor össze tudta terelni a kalandozó turistákat. Ami biztos, hogy nem kellett tartanunk a közvetlen életveszélytől, mert ha még ki is tört volna a vulkán, a 200 méter/órás sebességgel folyó láva elég sok időt hagyott volna a menekülésre.

Visszamentünk a parkolóba és az egyik szuvenír üzletbe vettünk magunknak lávakőből készült fülbevalót.

img_1214.JPG

A fotó már Taorminában készült

És itt végre megtudtam mi a neve annak a három lábú medúzának, akit Szicília összes szuvenír boltjába látni lehet. "Ő" trinacria, Szicília zászlajában is szerepel, eredetileg három lábat jelent és a sziget három sarkát jelképezi.

img_1164.JPG

Árakról az első részben olvashattok.

További képek az Etnáról a galériában:

Taormina

Taormina engem Cinque Terre partjaira emlékeztetett. Gyönyörű fentről a kilátás, az óváros tipikusan szicíliai. Nem csoda, hogy számos művészt, festőt megihletett ez a hely, köztük Csontváryt is:

csont407.jpg

A taorminai görög színház romjai, 1904-05., Magyar Nemzeti Galéria. Forrás: https://www.hung-art.hu

Taormina várához felfelé vezető út is az 5 falura emlékeztetett. Szűk, kanyargós, életveszélyes. :)

A várat keresgélve összefutottunk egy nagyon helyes japán nővel, akivel aztán később a városban sétálva is. Ő megtalálta a várba vezető utat, mi csak olyan kaput, amin lakat volt. Jó, neki könnyű volt, mert 8. alkalommal látogatott el ide. Első látogatása alkalmával teljesen beleszeretett Taorminába, nem tudom érte hibáztatni... :)

Itt kóstoltuk meg a cannolit is, ami tipikus szicíliai édesség és nagyon nagyon ízlett mindkettőnknek. A cannoli egy ropogós tészta rolád, amiben egy nem túl gej, a krémes sütemény krémjére emlékeztető ricottás töltelék van. 

16-taormina_116_1024x768.JPG

Orsi előszeretettel lesifotóskodott és örökítette meg ahogy a legfurább helyekről próbálom megörökíteni azt a csodát, ami a szemünk elé tárult. Az igazsághoz tartozik, hogy én pedig nagyon szívesen viszonoztam neki a kedvességét:

img_1185.JPG

A város esti fényekben is ugyanolyan, ha nem még varázslatosabb hely volt.

img_1381.JPG

De Taorminát jellemezzék az ott készült fotók:

Ha hasznosnak találtad vagy tetszett a poszt, kérlek tudasd velem. Ahogy azt is örömmel veszem, ha építő jellegű kritikát fogalmazol meg a bejegyzésekkel kapcsolatban. 

Ha érdekelnek az olcsó utak, hasznos infók, eldugott helyek, érdekességek, akkor követhetsz az alábbi csatornákon:

 

Gyönyörű világban élünk, fedezzük fel együtt!

Atyaég, utazom!

 

Szicíliában vezetni?! Atyaég! - 1.rész

Enna, Cefalú, Palermo, Agrigento

"Néha" rám jön, és felmegyek a fapados légitársaságok honlapjára és elkezdem böngészni az olcsó repjegyeket. Ha találok egy desztinációra vonatkozó meglepően olcsó jegyet, előszeretettel lecsapok rá. Pár hónappal ezelőtt is így tettem. Így jött ki az 5 napos Szicíliai út repjegy+szállás:15 500.-Forintra.

Az 5 nap alatt szorgalmasan végig jegyzeteltem az élményeket, helyszíneket, miket ettünk-ittunk, érdekes és vicces szitukat, hogy aztán majd semmit se felejtsek el leírni a blogba. Haza jöttünk és leadtam szervízbe a telefonomat.... Nagyon ügyesen csak a szicíliai jegyzetemet nem mentettem le. Na jó, a telefonra mentett telefonszámokat se.... :D  Szerencsére most nem egyedül utaztam, így Orsi, a legszuperebb útitárs szívélyesen kisegített amikor elakadtam, hogy melyik nap merre is jártunk... De ebből is tanultam, a jövőben a jegyzeteimet is google dokumentumba fogom tárolni, ahogy az útiterveket is szoktam. 

Az úti zenénk nem lehetett más, mint a Keresztapa szicíliai dala:

Hasznos infók

Utazás dátuma: 2019. Február

Árak:

Repjegy: 9 500.-Ft/return/fő

Szállás: 6 000.-Ft/fő/4éjszakára

Palermoban volt szerencsénk a Servas keretei közt szállást találni, így kerültünk Rosaliához az olasz doktornőhöz, akinek a másik szerelme a színészet.

Az utunk második felében Cataniában volt a szállásunk, ami igen kedvező ár volt. 2 éjszakára 6 000.-Ft/fő volt. Ezért az árért egy Cataniára általánosan jellemző "nyócker"-es környezetben, ámbár tiszta nagy szobát kaptunk. A folyosón egy szintén tiszta, közös zuhanyzóval és wc-vel. Szerencsére csak egy másik párossal kellett rajta osztoznunk, így nem okozott gondot az időbeosztás sem. 

És akkor jöjjenek az utazás során fellépő egyéb "extra" költségek:

Kocsi bérlés: 11 200.- teljes körű biztosítással (5 600.-/fő/5nap)

Belépők:

Palermo, Palazzo Reale: 10.-€

Agrigento, Templomok völgye (Velle Dei Templi): 10.-€ (archeológiai múzeummal 13.-, kerttel 15.-)

Etna felvonó+felvonótól busz 2920méterig oda-vissza: 79.-€

Parkolás:átlagosan 1.-€/óra. (0,60-1,50.-€/óra közötti sávban mozgott)

img_0524.JPG

Étel-ital árak:

palermói ebéd (pizza, bor, víz): 11.-€/fő

pizza: 5,5.-€tól

spaghetti: 7.-€-tól

arancine, rizsgolyó (szicíliai tradicionális étel): 7,5.-€/fő

péksütemény: 1-2.-€/db

2l almalé: 2€

cappuchino: 2,5.-€

cannole (tradicionális édesség): 2,5.-€

Élménybeszámoló

Muszáj két részre osztanom az élménybeszámolót, mert annyira sok helyen jártunk, hogy ha mindent egy bejegyzésbe írnék le, sose érnétek a végére. :) No meg azért is, mert mikor a második rész megjelenik én éppen Albániában leszek valahol, és mivel nem EU-s ország a telefonos szolgáltatások igénybevétele elég drága. Az adatforgalom 247,20 Ft/0,1 MB, így inkább előre beidőzítem a második részt is, hogy ne maradjatok leírás nélkül egy vasárnap sem. 

Az első részben érinteni fogjuk a következőket: Enna, Céfalu, Palermo, Agrigento.

Enna

Az Etna már a repülőgépről is nézve csodálatos látványt nyújtott, amint megláttuk, tudtuk, hogy nem sokára landolunk. Catania repülőterén átvettük a bérelt autót és elindultunk Ennába.
img_0128.JPG

Ez a látvány már megérte a repjegy árát!

Ennáról annyit tudtunk, hogy egy fennsíkon ca 900 méter magasságban fekszik és hogy tiszta időben a Castello di Lombardiából gyönyörű kilátás nyílik a környékre és az Etnára.

img_0181.JPG

Castello di Lombardia

A castello parkolójában egy idősebb bácsi kóstoltatott velünk különböző magvakat, majd felpattintva a csomagtartóját, belekezdett az árusításukba. Finoman jeleztük neki, hogy 970 méter magasságból kezdett lefelé gurulni a magvas autója. Nagyon cuki volt, először belekapaszkodott a csomagtartóba, mint Chuck Norris, hogy majd ő így vissza fogja tartani a kocsit. De aztán hamar meggondolta magát, elengedte és gyorsan beugrott az autóba és behúzta a kéziféket. Majd visszatért hozzánk, a csomagtartóhoz és a magvas zsákokhoz. Orsi nagyon kedvesen utasította vissza a kihagyhatatlan ajánlatát: Mi most több pénzt tettünk a zsebébe azzal, hogy nem hagytuk legurulni a kocsiját, mintha vettünk volna tőle 10dkg csicseriborsót. :)

img_0185.JPG

Távolban az Etna morgolódik

Zsákos Frodo után bementünk a Castelloba. Kaptunk egy önként jelentkező ingyenes idegenvezetőt is. Nagyon kedves, és a saját politikai viccein nagyon jókat mosolygó fiatalember vezetett minket végig a fénykorában 20 toronnyal büszkélkedett vár romjai között.

img_0151.JPG

A Castello di Lombardia épségben maradt tornyai

Mint minden szicíliai városban, itt is megtalálható A dóm. És számos egyéb kisebb templom is. Egy ilyen kisebbe mi is betévedtünk és egy nagyon közvetlen és informatív hölggyel is találkoztunk, aki elször angolul, majd olaszul nagy lendülettel magyarázta nekünk a templom történetét. Orsi, aki elég jól beszél több nyelven is (angolul, németül, franciául, kínaiul és ki tudja még milyen nyelven), elég sok mindent meg is értett belőle, de ezt majd elolvashatjátok az ő blogjában. :) Mindenesetre Ennában nagyon kedves emberekkel találkoztunk. 

Cefalú

Ennából Cefalúba mentünk át. És egyáltalán nem bántuk meg! :) 

Tettünk a hajdani halászfalúban egy rövidke sétát, és lementünk a tengerpartra, ami egyből magával ragadott minket.

img_0212.JPG

A homokos partja és a kristálytiszta víze lélegzetállítóan szép.

img_0205.JPG

A hódítók királya  II. Roger, aki a legenda szerint Cefalúban menekült meg egy pusztító tengeri vihartól, hálából építette fel a Cefalú jelképének számító katedrálist, mely a normann stílus gyönyörű példája.

img_0259.JPG

A templom legősibb része, a szentély, a ma ismert Cefalú alapításának évéből, 1131-ből származik. 

img_0263.JPG

Cefalú nagyon kedves kis város a helyes szűk utcáival, ahol órákig el lehet sétálgatni anélkül, hogy megunnánk. A hegycsúcson álló szaracén vár romjaihoz mi már nem mentünk fel, mert menet közben ránk sötétetedett és még Palermoig is el kellett mennünk. De ennek a gyönyörű partnak a képe bevésődött a retinánkba. :)

img_0278.JPG

img_0284.JPG

Palermo

Első napunk vége Rosaliához, a szállásadó olasz doktornő-színésznőhöz vezetett. Azt, hogy simán, azt nem mondanám, mert kb a hajam is kihullott a dél-olasz vezetési stílustól mire odaértünk. Ha totojázol, akkor dudálnak. Ha felveszed a tempót és mész, akkor is dudálnak. A robogósok, gyalogosok jönnek mindig és minden irányból. A stop tábla pedig, mintha nem is létezne. De a kedvencem még is az volt, hogy egy sávból képesek voltak hármat csinálni. Örültem, hogy leraktuk a kocsit és hogy másapra gyalogos felfedező utat terveztünk Palermóba.

Rosalia elég nagy tapasztalattal rendelkezik a Servasos vendégek kapcsán, rólunk is tudta hogy farkas éhesen érkeztünk meg. :) Caponata salátával (padlizsán), különböző finom sajtokkal, anyós nyelvvel, azaz egy lapos ropogós kenyér féleséggel és húsgombóccal készült nekünk vacsorára. Mind egytől egyig tradicionális szicíliai ételnek számít. Egy palermoi város térképen bejelölte nekünk a fontos látnivalókat, mi pedig másnap be is jártuk majdnem mindet.

img_0779.JPG

Reggeli után (amit ezúton is köszönök Rosalia barátnőjének, aki valami mennyei narancslekvárt készített) a Parlament előtt kitett minket Rosália, elment dolgozni, mi pedig megkezdtük az aznapi túránkat.

A reggeltől estig tartó menetelésünket a palermói galériában járhatjátok végig velünk:

Kattints a képre a galéria megtekintéséhez

Palermo tele volt látnivalókkal, az én kedvencem mégis a 2015 óta a Világörökség részét képező Palazzo Reale és a benne található udvari kápolna, a Capella Palatina gyönyörűen kidolgozott mennyezete és fafaragásai voltak. A kápolna 1130-40 között készült arab, bizánci, norman építészeti stílusban, A padló, a falak és a kupola mozaikja is ca 900 évesek és szinte tökéletes állapotban vannak.

img_0400.JPG

A Palazzoban megtekintettünk még egy Rosalia kiállítást is, amit nem a szállásadónk, hanem Szent Rosalia, Palermo védőszentjének tiszteletére rendeztek.

"Rozália a katolikus barokk népéletnek egyik legjellegzetesebb alakja, az egykorú járványos betegségek kiemelkedő hazai védőszentje. Életéről keveset tudunk, azt is teljesen átszövi a legenda. Az előkelő Sinibaldi grófi család sarjadéka, a szicíliai udvarban nevelkedett, majd visszavonult a világtól. Palermo mellett a Monte Pellegrino egyik barlangjának mélyén húzódott meg és 1166 táján ott is halt meg."

(forrás: https://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/szent_rozalia)

img_0360.JPG

Este még pont elcsíptük háziasszonyunkat mielőtt ment éjszakai kórházi ügyeletbe. Előtte még összedobott egy nagyon finom lóbab levest vacsorára. A reggeli búcsúnál megbeszéltük, hogy szeretettel látjuk, ha ellátogatna Magyarországra és megtanultam tőle a nagyon dallamosan hangzó "Allora" kifejezést is, ami minden második mondata végén szerepelt. :)

Agrigento, Valle Dei Templi, Templomok völgye

Palermoból Agrigentóba mentünk, ami a tengerparthoz közeli hegytetőn fekszik. Az olaj- és mandulaligetben megbújó Templomok völgyébe, mely a Világörökség része.

img_0872.JPG

Az ősi város déli részén tíz dór stílusban épült görög templom romja látható, amiket a Kr. e. 6. és 5. század között építettek.

img_0791.JPG

Föltárt és fölújított állapotukban némelyikük a mai Görögország területén kívül eső legnagyobb és legjobban megőrzött ókori görög emlékek közé tartozik. Két olyan épület maradt meg a legjobb állapotban, amelyeket minden bizonnyal Héra és Concordia istennőknek szenteltek. 

img_0830.JPG

A Concordiának szentelt templom figyelemre méltóan jó állapotban maradt fönn, 597-ben keresztény templommá alakították át. 

Tudtad?

A gyönyörű arányokkal rendelkező Concordia templom nem csak Agrigento, hanem az UNESCO Világörökség jelképe is - stilizált változata szerepel a szervezet logójában. unesco_logo_english_svg_1_1.png

 forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/UNESCO

 Találkoztunk még itt capriról származó girgantana kecskékkel:

img_0862.JPG

Pink kávéval:

img_0869.JPG

és 6-os osztású: papír, alumínium, műanyag, üveg, száraz és nedves háztartási hulladék, szelektív huladékgyűjtővel is (piros pont):

img_0871.JPG

Szemét módon itt most félbe is szakítom a beszámolót, de jövőhéten jön a 2.rész!

 

Ha érdekelnek az olcsó utak, hasznos infók, eldugott helyek, érdekességek, akkor követhetsz az alábbi csatornákon:

Gyönyörű világban élünk, fedezzük fel együtt!

Atyaég, utazom!

Atyaég, repülök! - Francia Riviéra

Nizza, Éze, Monaco, Villefranche-sur-Mer, Saint Paul de Vence, Grasse, Menton és a temetők

Ebben a bejegyzésben nem megyek bele minden apró részletbe, mert erre az útra lassan két évvel ezelőtt mentem és akkor még nem jegyzeteltem menet közben... :)

2017 nyarára vettem meg a legelső repülőjegyemet. Az úticél Nizza volt. Borzasztóan vártam ezt az utat, tele izgalommal, kíváncsisággal, esküszöm, mint egy kis gyerek! :) El sem tudtam képzelni milyen érzés lesz a repülés, milyen lesz egyedül egy idegen országban. De higgyétek el nekem, érdemes egyedül is elindulni, hihetetlenül felszabadító érzés! Életem egyik legjobb utazása volt! Nem a legolcsóbb, de a legjobb és legemlékezetesebb.:)

Úti zeném:

Hasznos információk

Árak:

Repülőjegy Bp-Nizza, Nizza-Bp (2017. június): 25 000.-

Szállás 6 nap, tengerpartra néző franciaágyas szobával: 75 000.-/szoba (ha ketten mentek 37 500.-/fő)

Reptéri busz (98, 99-es): 6.-€ (ellenőrizd le hol lesz a szállásod, lehet helyi busszal is eléred, ami kedvezőbb árú (1,5€), mint a reptéri busz. Sőt még jobban jársz, ha már a reptéren megveszed a bérletedet)

Bérlet 24 órás Nizza: 5.-€

Bérlet 7nap Nizza: 15.-€

Buszjegy Nizzában és Nizzából a környező városokba (Monaco, Éze, stb) csupán: 1,5.-€/út

Természetesen itt is elérhetőek a 24/48/72 órás városi kártyák (French Riviera pass), melyek számos kedvezményt tartalmaznak. Erről ITT olvashatsz.

A többi variációkat megnézheted ITT.

Vasút vonalak árairól tájékozódj a TER honlapjáról.

Nizza azért is tökéletes választás, mert csillagtúra szerűen könnyen bejárhatjuk a környéket. A közeli városokba 1,5€ -ért eljuthatunk buszokkal.

Belépő árak:

Chagall múzeum, Nizza: 10.-€ (French Riviera pass kártyával például ez is ingyenes)

Egzotikus kert, Éze Jardin Exotique d’Éze: 4-6.-€ (szezontól függően)

Oceanografiai Múzeum, Monaco: 11-16.-€ (szezontól függően)

Ajánlások:

Nizza Promenade des Anglais sétány és a végén lévő kilátó, Menton 3 szintes temetője, Ville Franche sur Mer homokos és ingyenes strandja, Éze és Saint Pau de Vence középkori romantikus szűk kis utcái, gallériái, parfüm gyár látogatás.

Személyes élményeim

A Francia Riviéra véleményem szerint igen csak turista barát régió, ami valljuk be meglepő, ha a franciák hozzáállására gondolunk. :) Minden városban könnyen elérhetőek a tourinfó irodák (Tourist Office), remek helyen. busz állomás közelében vagy egy fő látványosság tövében közvetlenül. Mindenhol kedvesen segítenek, adnak helyi térképet, bekarikázzák rajta a főbb látványosságokat, stb stb, amit ilyenkor szokás ugye.

Nizza

Ez volt az első Airbnb-s élményünk. Nekem is és a házinéninek is. Egy tengerre néző szobát vettem ki, melyet egy idősebb néni adott ki, akinek a lánya szintén a házban lakott és már tapasztalattal rendelkezett ezekben az ügyekben.

img_20170608_161908.jpg

A néni nem beszél angolul, én nem beszélek franciául, így nagy segítség volt néha a lánya, mint közvetítő. De mikor nem volt jelen, akkor is meg kellett oldanunk az égető kérdéseket, mint például amikor egyik este leactivityztük, hogy azt a bort amit az imént megivott, azt nem, nem a lánya vette kettőjüknek, hanem én magamnak. :) De végül megnyugtattam, hogy nincs semmi probléma ő pedig nagyon kedvesen másnap pótolta.

 img_20170609_203007.jpg

Őrület, hogy mik vannak?!

Ezen kívül csak az óriás kandúrral voltak problémáim, aki kicsit zokon vette, hogy elfoglaltam a franciaágyát, ezért első este amikor még nem voltam elég figyelmes és nyitva hagytam egy résnyire a terasz ajtót, a cicus bejött és lazán feltelepült az ágyamra, jelezvén hogy ez bizony az ő területe! Szerencsémre máshogy nem jelölte meg. :)

Már első este elindultam felfedezni a várost. A házinénik pedig voltak olyan kedvesek és bevittek a központba. Innen közel van a katedrális, a régiség piac, a rendőrség, a kikötő és a tengerparti sétány, ami telis tele van hangulatos beülős helyekkel.

img_20170608_195847.jpg

A kikötő előtti Parc du Chateau és a Lou Castéuból gyönyörű kilátás nyílik a ca 7km-es Promenade des Anglais parti sétányra.

img_20170608_194634.jpg

Naplemente előtte még belefutottam egy közösségi aerobic órába is.

img_20170608_193541_1.jpg

Nemhogy a naplementét, de még a Hold felkeltét is volt szerencsém haza felé megcsodálni.

img_20170608_204813.jpg

Másnap reggel mielőtt nyakamba vettem volna a Riviérát, körül néztem a szállásom környékén. Egy lakópark, melyet körül ölelt egy gyönyörű park és ódon kastély, és minden ház előtt óriási hortenziák tündököltek a szivárvány minden színében.

img_20170609_075233.jpg

img_20170609_080126.jpg

Éze

Éze, Nizza és Monaco között található valahol félúton. Nizzából 1,5.-€-ért eljutunk busszal, amely a középkori város lábánál tesz le minket. Aki szereti a provancei hangulatot, a helyes kis szűk utcácskákat, annak kihagyhatatlan. Az óváros a hegyre épült, a tetején található az egzotikus kert, ahonnan fantasztikus kilátás nyílik a tengerre. Varázslatos egy város!

img_20170609_101300.jpg

Többször megkaptam már, hogy nem vagyok teljesen normális, hogy egy nyaralás során hamarabb bemegyek egy helyi temetőbe (vagy háromba…), mint hogy kifeküdjek egy strandra süttetni a hasamat. Éze temetője volt az első amit itt meglátogattam. 

Ézeben kövessük a Point de Vue feliratot, hogy elsétálhassunk a kilátóig. Majd térjünk be a Fragonald parfümgyárba és ismerkedjünk meg a parfümkészítés rejtelmeivel.

Mikor vissza leértem a buszmegállóhoz, ahonnan indult tovább a buszom Monte Carlo felé, már ki voltak pakolva az árusok, természetesen nem hagyhattam ott egy kis provancei fűszerkeveréket sem.

img_20170609_103057.jpg

Monaco, Monte Carlo

A Vatikán után a második legkisebb állam. Nizzából a 100-as busszal juthatunk el a fényűzés államába.

img_20170609_122853.jpg

A hercegi palotában audio guide-dal vezetnek végig minket a látogatható termeken, ami valóban roppant gazdag és megkockáztatom giccses is egyben, de persze ez ízlés kérdése. Természetesen fotózni nem lehet bent, ezért nem tudom megmutatni Nektek, így muszáj lesz elmennetek és személyesen lecsekkolnotok. :) 

Oceanográfiai múzeum legjobb része a tetőn található óriási cápa szobor, de magától a múzeumtól én ennél azért "picit" többet vártam. Személyes véleményem, hogy a budapesti tropicariumban több mindent látni, vagy legalábbis élvezetesebb. Maga a város hozza az elvárásokat, drága és gyönyörű. :)
img_20170609_155712.jpg

"És ha lesben áll egy cápa, áldozatra várva, szinte felfal a szemével. Mi legyen?"

Kötelező nevezetességek:

  • A városba beérve az előttünk elterülő botanikus kert,
  • Monte Carlo Casino,
  • Ha nem sajnáljuk a casinóban megnyert eurónkat, akkor nyugodtan üljünk be a híres Café Parisba egy hűsítő italra,
  • A monacói szikla, ami a tengerbe 800 méter mélyen benyúló sziklatömb,
  • Kikötő, és amivel nem lehet betelni az a kilátás a nyílt vízre.
  • A neoromán stílusban épült katedrális,
  • Az óváros,
  • A hercegi palota és az őrség váltás,
  • Oceanografiai múzeum,
  • A sport rajongóknak a F1 pálya

img_20170609_124045.jpg

 Vilefranche-sur-Mer

img_20170610_101545.jpg

Gyönyörű homokos part, kevés árnyékkal, hangulatos beülős helyekkel. Aki nap imádó, annak teljes szívből ajánlom. De aki hozzám hasonló beállítottságú, és olyan érzés keríti hatalmába 20 perc napozás után, hogy “Atyaég, lemaradok egy csomó mindenről!”, az üljön fel a buszra és menjen el a nizzai Chagall múzeumba, ahol légkondis hűs termekben csodálhatja a műremekeket. Aki szereti a művészetet, annak kihagyhatatlan egy ilyen kiállítás.

img_20170610_153315.jpg

Saint Paul de Vence

Tele kis galériákkal, művészi alkotásokkal. Ugyanolyan elbűvölő, mint Éze, annyi különbséggel, hogy nem tengerparti város. De a hangulata ugyanolyan csodálatos, középkori, provencei.

img_20170611_113828.jpg

A temető itt is magával ragadó, gyönyörű kilátással. Marc Chagall, orosz-zsidó, honosított francia modern festőművész életének utolsó éveit St Paul de Vencében töltötte, itt hunyt el és itt nyugszik.

img_20170611_111216_1.jpg

Grasse

Grasséba, Éze és Saint Paul de Vence romantikus városkák után látogattam el, így inkább a Parfüm című könyv sötét, nyomasztó utcáit láttam benne, mint a parfümgyártás fellegvárát. A Fragonald parfümgyárnak volt Ézében is egy bemutatóterme, így utólag azt mondom elég lett volna oda bemennem. Ezt a napot pedig inkább Antibesre áldozni. 

img_20170611_161938.jpg

Maga a gyárlátogatás és múzeum érdekes volt, még meg is dicsértek az átlagon felüli orrom miatt, nagyon sok illatot felismertem. Ez persze itthon, a Határ úti aluljáróban nem szolgál éppenséggel előnyömre. :) Megismertették velem a gyár múltját és a parfümkészítés lépéseit is.

img_20170611_160756.jpg

Menton

img_20170612_121656.jpg

Ha tavasszal utazunk el Mentonba, a citrom fesztivált semmiképpen se hagyjuk ki. Ha az év más szakaszába látogatunk el ide, akkor is olyan érzésünk lesz mintha épp fesztivál lenne, mert minden egyes szuvenír bolt hemzseg a különfélébb citromos termékektől. A citrusos gasztro ajándékokat elő szeretettel kóstoltatják a betérő vásárlókkal, így kóstolhattam citromos kekszet, lekvárt és több féle limonchellot is, mely akkor a legfinomabb, ha a mélyhűtőből kivéve kortyolgatjuk.
img_20170612_115821.jpg

Mentonban mindenképpen fel kell sétálni a kikötő mellett futó várfalra, mert a végéből lenyűgöző a rálátás a városra és a környező hegyekre. A központban is érdemes tenni egy sétát, mert nagyon hangulatos az egymás hegyére hátára épített színes házikók sora.

A város tetején találjuk a 3 szintes temetőt ahonnan szintén pazar kilátás nyílik a tengerre és a városra.

img_20170612_124927.jpg

Egy egy utazás során nagyon fontosnak tartom, hogy legalább egyszer beüljek egy helyi étterembe és fogyasszak egy tradicionális, de legalábbis a helyre jellemző ételt. Ezen az utazáson Mentonban tartottam egy búcsú vacsit, és ha már tengerpart közelébe voltam, kihasználtam, hogy nem a mirelit, hanem a frissen halászott tengergyümölcseit szolgálják fel.

img_20170612_142936.jpg

A 6 nap alatt ca 3 órát sikerült napoznom, mert annyira be voltam sózva, hogy mennyi mindent meg kell még néznem, hogy sajnáltam az időt a heverészésre. :) Pedig tényleg gyönyörű partszakaszok vannak a Cote'd Azuron.

img_20170612_113945.jpg

Franciaország annyira megtetszett, hogy azóta már háromszor is voltam különböző régióiban. És még mindig vannak olyan részei ahová muszáj lesz elmennem, vagy ugyanoda visszamennem. Ami biztos, hogy legközelebb a Verdon kanyont és Antibest sem fogom kihagyni!

Még sok sok kép a Facebook oldalamon ITT.

Ha érdekelnek az olcsó utak, hasznos infók, eldugott helyek, érdekességek, akkor követhetsz az alábbi csatornákon:

 

Gyönyörű világban élünk, fedezzük fel együtt!

Atyaég, utazom!

Ausztrália: Indulás és érkezés. A meglepetés.

Vendégposzt a Kalandozások erre-arra című blogból

Sajnos nem voltam olyan szerencsés, hogy osztozzam barátnőm ausztráliai élményeiben, pedig csak egy hajszál választott el tőle. :) Mivel az elmúlt napokban éppen Szíciliában utazgattunk Orsival, megkértem hogy szolgáljon némi blog anyaggal, hogy ne kelljen a szálláson ülnünk csak azért, hogy megírjam a vasárnapi bejegyzést, ahelyett hogy inkább az Etnához csatangolnánk felfelé. A Kalandozások erre-arra c. blogból az ausztráliai élményeinek első részét bocsátotta rendelkezésemre:

Indulás és érkezés. A meglepetés.

Ausztrália

Aki egyszer megégette magát, az legközelebb már óvatosabb a tűzzel. Nekem is elég volt egyszer lekésni egy repülőjáratot ahhoz, hogy ezentúl még nagyobb ráhagyással induljak. Igy aztán fél 4-kor keltünk, és fél 5-kor már a reptéren voltunk (megint Ági vállalta a nemes feladatot, hogy kifuvaroz). Úgy szakadt az eső, hogy csak félsebességgel tudott hajtani, és a repülőtéren az 5 perc, amíg a csomagommal tető alá kerültem, elég volt ahhoz, hogy a kabátom teljesen vizes legyen.
Szerencsére elég hosszú sort kellett végigállnom a becsekkoláshoz, miközben buzgón lobogtattam a kabátot, hogy aztán már (nagyjából) szárazon betehessem a hátizsák aljába. Három hétig – remélhetőleg - nem lesz rá szükség.
A reggelit, a VIP-váróban terveztem, amit minden WizzAir hitelkártya tulajdonos megtehet. Viszont nem árt tudni, hogy csak fél 6-kor nyit. Addigra már szép kis sor képződött előtte, az arrajárók érdeklődve nézték, hogy mit osztanak.
KLM-mel mentem, így az utam először nyugatnak vitt, Amsterdamba. Kaptunk finom uborkakrémes szendvicset, és a gép a tervezettnél 15 perccel korábban szállt le. Csupa előny. Volt időm kényelmesen átsétálni a következő beszálló kapuig, és út közben, kicsit, még nézelődhettem is. Vasárnap késő este jöttem rá, hogy a nyakláncórámból (amit nem igen szoktam használni), kifogyott az elem. Persze ott van a mobil is, de egy igazi órát csak egyszerűbb megnézni. Gondoltam, veszek egy karórát végre, úgyis azóta tervezem, mióta a másikat, vagy három éve, elvesztettem. De nem hiába a repülőtéren vannak ezek a boltok, a legbóvlibb kinézetű óra is 25.000 forintnál kezdődött! Úgyhogy még mindig nincs karórám.
Viszont olyan élménnyel gyarapodtam, amilyennel repülős pályafutásom során még nem találkoztam. Busszal vittek minket a géphez, és eltévedt a sofőr! Már előtte is csak kapkodtam a fejem, hogy micsoda zsúfoltság van már a kifutópályákon is, repülők, utasszállító buszok, csomaghordó targoncák, üzemanyag-tartálykocsik, meg még ki tudja hányféle jármű állt mindenfelé. Néha olyan óvatosan kellett manőverezni, mint a trolinak az Izabella utcában. Aztán amikor végre odaértünk egy KLM-géphez, kiszólt a sofőr az ablakon, hogy “Ez a gép megy Abu Dhabiba?” “Nem? Akkor melyik?”, és már fordultunk is vissza, hogy megint kanyarogjunk egy kicsit. Másodikra szerencsésen eltalálta.
Kb. fél órás késéssel indultunk, mert néhány feladott csomaghoz nem érkeztek meg a hozzájuk tartozó utasok. Azt nem tudom, végül mi lett a csomagok sorsa, lerakták-e azokat is a gépről, mindenesetre a pilóta némi poénkodással igyekezett ellensúlyozni a késést, “Jó-ó-ó-ó reggelt, Vietnám!” stílusban jelentkezett be, és teljesen eltért a hivatalos szövegtől. Bár főleg csak a hanghordozásból következtettem erre, mivel éppen a mellettem ülő finn hölggyel ismerkedtem, aki a férjéhez készült Abu Dhabiba, és úgy tudta, hogy Krakkó Magyarországon van.
Annyit mindenesetre hallottam, hogy a pilóta az első osztály szabad üléseit reklámozza, természetesen felárért.
Az infotainmaint rendszeren folyamatosan követhető az út, így láttam, hogy fél 1-re már ismét Budapesten (vagy legalábbis felette) jártunk. Fél nap alatt eljutottam otthonról otthonra. :-)
Mindig lehet új ötletekkel előállni. Most például olyan tálcán kaptuk az ebédet, aminek a felülete enyhén ragacsos volt, így nem csúszkáltak rajta a tálkák meg poharak. Egyszerű, de nagyszerű ötlet. Ebéd után még egy Baileys-zel is megajándékoztam magam. Ugyan már nem üvegben osztogatják, hanem szépen kiporciózva, de így is finom volt.
Vacsorára meg, leszállás előtt minipizát kaptunk. Sajnos, ez nem segített abban, hogy a gép sokat lefaragjon a késésből. A 7 órás út alatt csak 10 percet sikerült behozni, aztán a kiszállás is elég lassan indult, így aztán lóhalálában rohantam az átszálláshoz. Rohantam volna. De megint át kellett menni az ellenőrző kapukon, ahol először nem akarta elfogadni a gép az útlevelemet, aztán besipolt a fémjelző kapu, és ezért megmotoztak, végül pedig, közvetlenül a beszálló kapu előtt még mindenkinek a táskáját gondosan átvizsgálták. Bár itt már nem izgultam, mert azt azért reméltem, hogy akiket beengedtek ehhez a kapuhoz, azt már nem fogják itthagyni, akármeddig tart is az adminisztráció. Mindenesetre izgalmas menet volt! Aztán a repülőn egy darabig békésen pihegtem, és örültem, hogy egyedül vagyok egy hármas ülésen, de közvetlenül indulás előtt beállított egy 5 fős család, akik a mellettem és mögöttem lévő üléseket is elfoglalták.
Az utazás kellemesen eseménytelen volt, de azért persze ezen a gépen is akadt érdekesség. Azt már korábban is megfigyeltem, hogy ezeken az interkontinentális gépeket tudatosan “szedálják” az utasokat. Azaz az étkezési időket leszámítva végig besötétik az utasteret, akár éjszaka, akár nappal van odakint. Gondolom az alvó utassal sokkal kevesebb a gond, mint az ébren lévő és nyüzsgő emberekkel :-)
A lényeg az, hogy a külső fények kirekesztését a korábbiakban az ablakokon lévő “spaletta” lehúzásával érték el. Ez a járat viszont már jóval modernebb volt, egyszerűen az üvegeket sötétítették be. Elméletileg ezt én magam is szabályozhattam, egy 5 fokozatú skálán, de ez csak egyetlen egyszer sikerült, amikor éppen etetési idő volt. A legvilágosabbra állítottam az ablakot, de még így sem eresztett át annyi fényt, mint az előttem ülőé. Azért elégedett voltam, mert legalább egy kicsit kiláttam a szárnyak felett előre. De aztán egy idő után észrevettem, hogy mindkettőnk ablaka újra besötétedett. Át lehetett látni ugyan rajta, de éppen csak annyira, hogy a nap fényes teliholdnak látszott, és odakint mintha teljes szürkület lett volna.
Szóval az út nagy részében központilag szabályozták az ablakok sötétségét, hiába is kísérleteztem a változtatással. Viszont a következő “etetésnél” nekem szólt a légikisasszony, hogy ugyan már nyomjam meg a világosító gombot az ablakomon, és akkor teljesen átlátszóvá vált. Úgy tűnt, hogy csak egy-két “kiváltságos” jutott ehhez az élményhez. Valószínűleg még ilyenkor sem akartak teljes fényerőt. Aztán magától szépen be is sötétített megint.
Túl sok gond nem volt a fényerő változással, mivel csak indulás után kaptunk egy vacsorát, meg 13 órával később, közvetlenül az érkezés előtt, egy reggelit. Az idő többi részében csak egy kis vízzel kínáltak bennünket időnként. Azt is olyan macskaléptekkel hozták, hogy fel ne ébredjünk közben.
Azért végül csak megérkeztünk. (Ki hitte volna!) A beléptetésnél egy ember csalhatatlan ösztönnel osztályozott bennünket, hogy kinek melyik sorba kell állni. Azt értem, hogy az ázsiaiakat ki tudta szűrni, de el nem tudom képzelni, hogy honnan látta rajtam, hogy az EU-ból jöttem.
MIndenesetre ismét konstatáltam, hogy valami nem stimmel az e-útlevelemmel. Elméletileg, mint EU-s állampolgárnak, olyan útlevelem van, amit lazán leolvas egy automata. De mint tudjuk, a gyakorlat nem mindig egyezik az elmélettel. Az automata második próbálkozásra sem boldogult vele, úgyhogy átálltam az “Egyéb” sorba. Ahol szintén nem tudták leolvasni az útlevelemet! Úgy továbbküldtek egy újabb pulthoz, ahol valami spéci szkenner volt – amelyik szintén nem tudott vele mit kezdeni. Nekem legalábbis úgy tűnt. Többször is próbálkozott a fickó, aztán forgatta, nézegette az útlevelet, átvilágította a lapokat… végül csak elhitte, hogy minden rendben van, és én én vagyok.
Addigra már a kofferem is magányosan keringett a futószalagon, úgyhogy nem volt gond a kiválasztás.
Már csak a csomagellenőrzésen kellett átesnem, és hurrá! Ausztrál földre értem!
dscn7955_800x600.JPG
Itt most kicsit vissza kell kanyarodnom az időben. Ugyanis az érkezésem némiképp meglepetés számba ment, legalábbis a bátyám számára, aki pont ezen a napon ünnepelte a 65. születésnapját. Korábban volt róla szó, hogy megyek hozzájuk látogatóba, de csak valamikor februárban. Aztán elhalt az ügy, legalábbis hivatalosan. Nem hivatalosan ugyanis áttettük a dátumot a sógornőmmel október 30-i érkezésre. Az én feladatom csupán annyi volt, hogy megvegyem a jegyet (és megszerezzem a vízumot), valamint, hogy a családtagjaimat titottartásra intsem (de mivel amúgy sem nagyon írnak levelet, ez nem is esett nehezükre). Sue-nak viszont azt kellett megszerveznie, hogy hogyan is jöjjenek ki elém “titokban” a repülőtérre. A fél falu benne volt az összeesküvésben, kb. másfél hónapon át, de semmi nem szivárgott ki!
27_dayboro_rendorors_geocache_33_1024x768.JPG
Dayboro, Ausztrália, rendőrörs
Van az ismerősök között egy rendőr házaspár, akik elég rendszertelen beosztásban dolgoznak, és tartozik hozzájuk egy 14 éves fiú, aki valami küzdősportban jeleskedik, és gyakran jár versenyekre. Szóval a sztori az volt, hogy őt kell begyűjteni az Abu Dhabiból érkező gépről, mivel a szülei éppen szolgálatban vannak. Be volt szervezve egy fél tornacsapat, hogy mind azt mondják, hogy nem érnek rá, és miután Sue nagy kegyesen elvállalta a feladatot, időnként ráírtak a FB-csoportban, hogy ugye nem felejti el, és készüljön előre, hogy valami extra sporteszköznek is be kell férnie a csomagtartóba, és hasonló elterelő üzenetek.
Mindezek után, Laci és Sue délutánra kenutúrára indultak a reptér közelébe, hogy annak végeztével, este 6-kor begyűjtsék Math-et. Laci a reptéren kívül parkolt, és csak akkor érkezett meg, amikor Sue rátelefonált. A rendszer a mienkhez hasonló, van egy terület, ahol csak tíz percig állhatsz, jegy ellenében. Laci nem kapott ilyen jegyet (utólag derült ki, hogy valamiért szabadon lehetett ki-be menni), így elég kapkodósan érezte magát. Kipattant az autóból, hátrajött, hogy kinyissa a csomagteret, odavetett nekem egy “Hello, how are you”-t, és már fordult is az autó felé … azután furcsálkodva vissza hozzám. :-)
Persze a dolgokat már csak út közben tudtuk kivesézni, most éppen csak egy gyors ölelésre jutott idő.
Mindenesetre volt miről beszélgetni hazáig!
15_kutyasetaltatas_1_588x768.JPG
Korán sötétedik errefelé, fél 7 körül már teljes volt a sötétség, az útból csak egy-két kengurura figyelmeztető táblát láttam, meg a távolabb világító házakat. Lacey Creek, ahol ők laknak, olyan tanyavilág féle, elszórt házak nagy földterületekkel maguk körül, vagy, mint az ő esetükben is, egy egész, erdős hegyoldalt birtokolva.
37_parkrun-oceanview-onkentes_53_1024x768.JPG

Orsi további közel három hetes ausztrál élményeit olvassátok tovább a blogjában. Gyönyörű tájakon járt, érdekes élményekben volt része, és még az Ausztrál Expressz híres sorozatot idéző postakocsiútvonalon is járt.

57-yuleba_2_1067x800.JPG

Yuleba, Ausztrália

A beígért nizzai utazásom beszámolója egy hét késéssel, jövőhéten érkezik. De szerintem így sem jártatok rosszul. :)

Ha érdekelnek az olcsó utak, hasznos infók, eldugott helyek, érdekességek, akkor követhetsz az alábbi csatornákon:

 

Gyönyörű világban élünk, fedezzük fel együtt!

Atyaég, utazom!

Atyaég, hol lesz a szállásunk?!

Szálláskereső oldalak, tippek, szűrési feltételek alkalmazása

 Az előző bejegyzésben láthattátok, hogy milyen kedvező áron lehet repülőjegyhez jutni. Az utazás során általában az egyik legtöbb költséget a szállás jelenti, ezért érdemes némi időt szánni a számunkra legmegfelelőbb megtalálására. Ez a költség a nullától egészen a csillagos égig terjedhet. Ezért nem árt picit körül járni a szállás keresés témáját. 

img_20180416_101303.jpg

Melyiket válasszuk?! (Riomaggiore, CinqueTerre, Olaszország )

Megvan a repülőjegy, de hogyan tovább?

  1. lépés

Érdemes először legalább nagy vonalakban megtervezni, hogy hova szeretnénk menni adott országon belül, miket szeretnénk mindenképp megnézni, vagy épp maradni a popsinkon végig ugyanabban a városban ahol letett minket a gép. Ha ezzel megvagyunk, akkor már azt is látjuk, hogy érdemes-e megbontani két (vagy több) felé a szállásunkat. Ezzel rengeteg időt és útiköltséget meg tudunk ám spórolni. Gondolj csak bele, nem kell minden nap több száz kilométert megtenned, ha a sziget másik felét is szeretnéd felfedezni és esetleg nem elég rá egy nap. Jövőhéten mi is így fogjuk csinálni Szicíliában, lesz egy szállásunk Cataniában, és egy Palermoban is. Ez pl oda-vissza ca 500km, ha nem tévedünk el egyszer sem. :D Ha két napot szánnánk rá az már 1000 km. Ki lehet számolni ez mennyi plussz költség és mekkora időpocsékolás lenne ha nem osztanánk meg a szállást.

  1. lépés

Jöhetnek a különböző honlapok, szállásgyűjtő és összehasonlító oldalak. Ilyenek pl a Booking.com, Trivago.hu, Szallas.hu, Hotels.com, vagy az itthon méltán nagyon népszerű oldal, az Utazómajom szállás aloldala.

Itt már tisztában kell lennünk azzal, mit várunk el a keresendő szállástól. Tegyünk fel magunknak pár kérdést:

  • Szükségünk van a luxusra vagy megelégszünk azzal, hogy legyen hol aludni?
  • Egész nap menni fogunk így bőven elég a reggeli (mert úgysem leszünk a szálláson ebédidőben) vagy a szálláson akarunk maradni végig és teljes ellátást igénylünk?
  • Szeretnénk medencét vagy inkább a tengerbe akarunk megmártózni?
  • Ha nagyobb társasággal megyünk az is fontos, hogy hány szobára és fürdőszobára lesz szükségünk?

Az ilyen típusú kérdések segítenek eldönteni mire is van szükségünk valójában. Ezután a megfelelő szűrő beállításokat kell már csak alkalmazni. Nem túl bonyolult ezek kiválasztása, de érdemes átfutni mindenképp milyen lehetőségek vannak, mielőtt megnyomjuk a keresés gombot.

Ha megkaptuk a várva várt 1231659 darabos találati listát, akkor semmiképp se essünk kétségbe. :) Egyszerűen csak válasszuk ki a nekünk tetsző rendezési módot. Nekem ez, az ár szerint növekvő opció szokott lenni, hogy a legolcsóbb ajánlatokat lássam elől.

Személy szerint én nem az adott ország szállodájára vagyok kíváncsi (wellness hétvégére itthon is elmehetek, bár még itthon sem ez a kedvencem), ezért maximum reggelit igénylek (de jobb szeretek a helyi közértben kedvemre válogatni az ízletes croissantokból, baguettekből, sonkákból, mennyei sajtokból, friss zöldségekből és gyümölcsökből, hmmm.... jól van, konkrétan most csorog a nyálam... :D ) és egy tiszta ágyat ahol este nyugovóra térhetek. De ahány ember annyi féle, nincs is azzal baj, ha ti máshogy szerettek utazni, de vegyétek figyelembe, minél több szolgáltatást vesztek igénybe, valószínűleg annál drágább lesz a szállás.

10% kedvezmény:

Amennyiben úgy döntesz, hogy a fentiek közül a Booking.com oldalon foglalsz, akkor tedd azt az én meghívómon keresztül és 10% visszatérítést kapsz. Neked is jó, és nekem is. :)

 https://www.booking.com/s/18_6/minyim94

  1. lépés

Az alternatív megoldásokra is érdemes ránézni, a teljesség igénye nélkül: Airbnb, Servas, Couchsurfing, közösségi oldalak csoportjai, stb. Ezeket is vegyük picit górcső alá.

Airbnb

Teljes otthonok vagy csak szobák kerülnek kiadásra, továbbá élményeket is tudunk foglalni az oldalon keresztül. Ne számíts extra szolgáltatásokra, úgymint ellátás. Itt nem fogsz találni hoteleket, csak saját kiadó otthonokat.

Fizetős szolgáltatás ugyan, de ha többen utazunk sokkal kedvezőbb tud lenni, mint egy hotel szoba. Az Airbnbnek van most egy igen csalogató pályázata, melynek 4 nyertese 2 hónapon keresztül Olaszország egyik településén élhet. Nem hogy ingyen, még fizetést is kap érte! Természetesen lesz dolgod, nyelvet tanulhatsz, elsajátíthatod az igazi dolce vita életérzést, megtanulhatsz olasz ételeket készíteni és segítheted a helyi szervezet munkáját. Álmaim melója! :) Ha Neked is, akkor igyekezz, mert a jelentkezési határidő 2019.02.17. (ma) éjfél. Minden további részlet ITT.

9000.- Forint kedvezmény:

Ha az Airbnb oldalán keresztül foglalod le a szállásod, regisztrálj előtte az én meghívómmal és az alábbi kedvezményben részesülsz:

9 000Ft értékű kupont kapsz, ha legalább 21 000Ft értékben foglalsz otthont, vagy

3 375Ft értékű kupont, ha legalább 13 860Ft értékben foglalsz élményt.

https://www.airbnb.hu/c/henriettas143?currency=HUF

Ez is egy win-win szitu. :)

Couchsurfing, azaz kanapészörf: Ingyenes lehetőség azoknak, akik takarékosan szeretnének utazni. Saját szobánkat, leginkább kanapénkat adhatjuk oda pár napra az utazóknak vagy szállhatunk meg mi, egy másik tagnál. Személy szerint én még nem próbáltam, első alkalommal akkor szeretném, ha nem egyedül utazom, nehogy meglepetés érjen. :) Bár, ha körültekintően foglalunk és utána nézünk a tagoknak (adatlap, barátok, visszajelzések, visszaigazolt tag, stb), akkor ez sem jelenthet az utazóra semmilyen veszélyt.

Közösségi oldalak csoportjai (akár magyarokra kiélezve magyar nyelven)

Ezek általában önkéntes alapon működő, saját szervezésű közösségek, ahol lehetőség van teljes lakás, házcserére is. Ki látta a Holiday című filmet? :)

Ezen csoportok hátránya, hogy még kevésbé ellenőrizhető le a vendég/szállásadó. Előnyük a közvetlenségükben, rugalmasságukban és gyorsaságukban van. Ezért ha ilyet veszünk igénybe ne restelljük először kellőképp megismerni a házigazdát/vendéget, és ami még fontosabb adjunk róla minden esetben hiteles visszajelzést, mind az előnyeiről, mind a hátrányairól. Természetesen ezeket igyekezzünk nem bántóan, inkább tényszerűen megfogalmazni. 

  Utolsó helyre hagytam a szívemhez legközelebb álló kezdeményezést, amiről már az előző bejegyzésben írtam pár mondatot, a Servast. Ismerjétek meg a rendszert egy rövid riport segítségével.

Harrach Orsolyával, a Servas magyarországi egyesületének titkárhelyettesével beszélgettünk.

 Hogy kerültél kapcsolatba a Servassal, hogyan és miért jött létre a rendszer?

Büszkén állíthatom, hogy egyike vagyok a legrégebbi magyarországi Servas-osoknak. A 80-as évek egyik tavaszán kezembe került az Ifjúsági Magazin (!) egy száma, benne egy cikkel, amely utazásról és külföldi barátok szerzéséről szólt. Két dolog fogott meg azonnal. Az egyik az InterRail igazolvány, amellyel adott összegért egy hónapon át Európa szinte bármely vasúthálózatán korlátlan mennyiségben utazhatott az ember, a másik a Servas szervezet volt.

Éppen a 27. születésnapom felé tartottam – akkoriban ez volt az InterRail igazolvány használatának felső korhatára. Így aztán „villámgyorsan” összekaptam magam (ami abban az időben azért nem ment még olyan egyszerűen), és elutaztam egy hónapra Nagy-Britanniába. Az InterRail igazolvánnyal keresztül-kasul vonatozgattam az országot, Wight szigetétől és az Anglia délnyugati csücskében lévő Land’ Endtől, azaz Világ végétől egészen Skócia legészakibb pontjáig, és közben számos Servas vendégfogadóval is megismerkedtem. Ettől kezdve nem volt kétséges, hogy a barátkozásnak ezt a módját máskor is beleszövöm majd az utazásaimba.

 A Servas egy békeszervezet, mely úgy próbálja elérni célját, hogy segítséget nyújt abban,

hogy az emberek megismerjék egymást és közvetlen kapcsolatba kerüljenek. Bob Luitweiler

hozta létre a szervezetet 1949-ben, akkor még Peacebuilder néven. Az ENSZ 1973-ban

vette fel a civil szervezetek listájára, akkor már Servas elnevezéssel. A servas eszperantó

szó, jelentése szolgálunk.

 A Servas nem:

- szállásszervező társaság,

- idegenforgalmi szolgáltatás,

- ingyenszállás,

hanem:

Emberi kapcsolatok építését és fenntartását szolgáló önkéntes társulás.

 Valahogyan mindig az az érzésem, hogy bár szigorú a belépési folyamat, szükséges! Sokkal megbízhatóbbá teszi a rendszert, összehasonlítva a hasonló elveken alapuló oldalakkal. Mesélj nekünk erről, hogyan válhat valaki taggá, hogyan működik a rendszer?

 Servas-tag bárki lehet, aki egyetért a szervezet céljával, és elfogadja, betartja a szervezet mindenkori szabályait. A tagfelvétel során elbeszélgetünk a jelölttel, és megbizonyosodunk róla, hogy megértette és magáénak érzi a szervezet törekvéseit. Ez a beszélgetés idegen nyelven, általában angolul zajlik, hiszen a nyelvismeretre a külföldi családokkal való kapcsolatépítésben is feltétlenül szükség van. Az adminisztrációs részek lezajlása után a jelentkező utazó, vendéglátó és/vagy nappali vendéglátó lehet.

  Miben érzed másnak a Servast, mint mondjuk a Couchsurfinget?

 A két szervezet között szerintem az alapvető különbség, hogy a Servas célja emberi kapcsolatok építése és szerte ágazó barátságok szövődése, melynek eszköze a vendéglátás. A Couchsurfing elsődleges célja viszont a kis pénzű utazók szálláshellyel való kisegítése – bár hozzá kell tenni, hogy a „csak egy kanapét” felajánló couchsurfingesekkel is általában kialakul egy jó barátság. Gyakran ugyanaz a személy mindkét szervezetnek tagja. A másik nagy különbség, sajnos, generációs jellegű. Meglátásom szerint, a CS főleg a fiatalok szervezete, a Servas pedig egyre inkább az idősebb generációt képviseli. Idén a Nemzetközi Servas Egyesület egyik elsődleges kitűzése éppen a tagság megfiatalítása, a fiatalok bevonzása.

 Kiknek ajánlanád ezt a lehetőséget?

 Mindenkinek, aki szeret új emberekkel megismerkedni, érdeklik a különböző kultúrák, az ismert turistalátványosságokon túl mélyebben is elmerülne egy-egy hely adottságaiban, és megvan benne a kellő tolerancia, rugalmasság és kíváncsiság, amit egy ilyen élethelyzet feltétlenül megkíván.

 Melyek a legérdekesebb élményeid, ami a Servas nélkül nem történt volna meg?

 Nagyon sok érdekes Servas-taggal találkoztam, utazóként és vendégfogadóként is. Az ember sosem tudja előre, hova csöppen, kik fogják várni, hol fog lakni.

Aludtam a kert végében felállított lakókocsiban egy világvégi ír tanyán, és ugyanezen az utamon egy gazdag kúriában is, ahol távozásomkor a postaládába dobtam a kulcsot, mert a házigazdának korábban el kellett mennie. Egyik vendégfogadómnál – miután a repülőgép késése miatt a megbeszélt időpontnál jóval később érkeztem – csak egy levél fogadott, hogy el kellett menniük, mert programjuk van estére, de addig is, míg megérkeznek, érezzem otthon magam, és etessem meg a sünit a kertben.

Bretagne-i vendéglátóinkkal két csodás napot töltöttünk a tengerparti nyaralójukban és megismerkedtem a ratatuille-jal (nem azzal, akit magyarul Lecsónak hívnak).

A legkedvesebb emlékem azonban az, amikor egy házaspár, aki a szabadidejében mesemondással foglalkozik, csak nekünk egy igazi előadást varázsolt a lakásában. Ünneplőbe öltöztek, a hölgyön igazi német dirndl ruha volt, a hatalmas gyűjteményükből kiválasztottak egy hozzánk illő mesét, és a hölgy előadását a férje gordonkajátéka kísérte. Felejthetetlen élmény volt.

Ahogy nem fogom elfelejteni Fabiant sem, azt a 26 éves vendégemet, aki észrevette, hogy lötyög a kilincs, és már fogott is egy csavarhúzót, hogy meghúzza.

Szerintem ez a Servas lényege. Otthon vagyok a vendéglátóimnál is, természetes részei vagyunk egymás életének. Mindenkit csak biztatni tudok, hogy éljen ezzel a lehetőséggel!

Jelentkezni a Servas weboldalán lehet.

Köszönöm a beszélgetést. 

 Remélem tudtam hasznos vagy éppen új információval szolgálni és Ti is bátran használjátok a keresőket! Nyugodtan nézzetek szét több oldalon és foglaláskor az apró betűs részeket se felejtsétek el elolvasni!

A következő bejegyzésben visszatérünk a kezdetekhez, a legelső repülős utamról fogok írni. Provancei tájak, Francia Riviéra, legalább 3 különböző temető (!),  egy parfümgyár, egy bort lopó házinéni és “szokás szerint” némi művészet is szóba kerül majd. :) UPDATE: Vendégposzt következik! Ha érdekel a kenguruk földje, akkor ezt ne hagyd ki!

 

Ha érdekelnek az olcsó utak, hasznos infók, eldugott helyek, érdekességek, akkor követhetsz az alábbi csatornákon:

 

Gyönyörű világban élünk, fedezzük fel együtt!

Atyaég, utazom!

 

Marseille 8118.- Forintból

Marseille, Aix en Provance, Cassis, Calanques, Arles

Az első, bemutatkozó bejegyzésemben azt ígértem Nektek, hogy ma Marseilleről és környékéről fogok írni. Ebből kiderül, hogyan lehet kihozni az oda-vissza repülőjegyet+ülőhely foglalást+szállást 8118.- Forintból 4 napra! Elolvashatjátok merre jártam, és természetesen hozok hozzá képeket és videókat is. De most kezdjük a piszkos anyagiakkal.

HASZNOS INFORMÁCIÓK

Utazásom dátuma: 2019.év

2019.01.19-2019.01.22.

Repülőjegy: 8 118.-Ft

Rengetegszer megkapom azt a kérdést, hogy rám szakadt-e a Nemzeti Bank, hogy ennyit utazom mostanában. Az emberek többsége még mindig azt hiszi, hogy csak csilliárdokért lehet utazni. Ez nem igaz. Ahhoz, hogy a lehető legjobb árakat fogjuk ki, ahhoz az alábbi hozzáállást kell alkalmaznunk: Mindegy, hogy hová és mindegy, hogy mikor utazunk!

Akkor és oda kell utazni, amikor és ahová a legolcsóbbak a jegyek. Ez ennyire egyszerű.

abc02.jpg

Ha konkrét dátumhoz vagy helyszínhez ragaszkodunk, akkor sokkal kevesebb eséllyel tudunk 5-6 ezer forintos jegyeket kifogni. Mivel én nem rég kezdtem utazgatni, ezért olyan könnyű dolgom van, mint az újszülöttnek, minden hely új, így habzsolok az olcsó jegyek között. :)

Ezzel a hozzáállással találtam rá a januári marseillei repülőjegyre (oda-vissza) is 6 118.-Forintért. Majd foglalás közben fel dobta a rendszer, hogy az ülőhely foglalás is akciós áron foglalható 1.000.-Forintért. Szeretek az ablak mellett ülni, és úgy éreztem ez az ár még bőven megéri nekem. Így lett extrával ca 8200.-Ft a jegyem Budapest-Marseille és Marseille-Budapest viszonylatban.

Szállás: 0.-Ft

Foglalás után elkezdtem szállást keresni. A marseillei szállások elég magas áron foglalhatóak, legalábbis az én pénztárcámhoz mérve. Mivel egyedül utaztam, így még magasabb összegekkel találkoztam, mintha min 2 főre kerestem volna szállást.

Elkezdtem alternatív megoldások után nézni. Szemezgetek egy ideje a couchsourfing oldallalDe mivel még sosem próbáltam és most egyedül utaztam ezért úgy döntöttem, hogy a számomra sokkal megbízhatóbbnak és leinformálhatóbbnak tünő Servas lehetőségével élek.

Fontos kihangsúlyoznom, hogy a Servas nem egyenlő a kanapészörfözéssel. Itt nem az az elsődleges cél, hogy ingyen szállásod legyen. Arra valóban ott a couchsurfing. Ne keverjük össze, és ne használjuk ki a tagokat!

“A Servas egy társas kapcsolatokat építő, ápoló békeszervezet. A szervezet ezt a célt úgy gondolja elérni, hogy segítséget nyújt abban, hogy az emberek megismerjék egymást és közvetlen kapcsolatba kerüljenek.“

Bővebb információt a szervezet magyarországi oldalán találtok: https://hungary.servas.org/mi_a_servas.html

Tavaly év végén regisztráltam, és már a regisztrációs folyamat is meggyőzött arról, hogy ezt a rendszert akár egyedül is teljes biztonsággal használhatom. Mindig szerettem volna úgy utazni, hogy helyiekkel találkozzak, a helyiek szokásait jobban megismerhessem, ezért remek alkalomnak találtam ezt a marseillei utat, hogy kipróbáljam a Servast.

Helyi közlekedés:

Franciaországról általánosan elmondhatom, hogy remek vonat és buszhálózattal rendelkezik. Viszonylag olcsón (busz kedvezőbb áru) eljuthatsz bárhonnan bárhová, és ami nekünk magyaroknak manapság meglepő lehet, az az, hogy nem kell órákat várni a ragyogó tisztaságú vonatokra. :)

img_20190120_093635_1.jpg

Marseilleben kiindulási pontnak én a Saint Charles vonatállomást használtam. Remekül ki van táblázva minden, vannak jegyautomaták, amik működnek is, de található információ és jegyárusító iroda is.

Repülőtér - Marseille St Charles vonatállomás buszjegy: 8,30.-€

Marseille buszjegy: 1,50.-€

Marseille napijegy: 5,50.-€

Kapható városkártya is, mely számos kedvezménnyel bír: 24€/nap

Marseille, St Charles - Aix en Provance buszjegy: 6,00.-€

Marseille, St Charles - Cassis vonatjegy: 6,30.-€

Cassis kikötő - Calanques hajó jegy (5 szikla, 1óra): 19,50.-€

Marseille - Arles vonatjegy: 16,30.-€

Étel-ital árak:

Természetesen mint mindenütt, itt is számít, hogy hol vásárolsz. Láttam Croissant 0,90.- és 1,80.-€ is. Pár példa:

Cappuchino: 4.-€

Baguette szendvics: 4,80.-€

Croissant: 0,90.-€

Ebéd/vacsora: 7-10.-€-tól a csillagos égig

Itt jegyezném meg, hogy ebédidő 12-14:00 között, vacsoraidő 19:00-21:00 között van. Ebben az időintervallumban tudsz étteremben enni. Én utolsó napra tartogattam egy helyi étteremben egy búcsú “vacsit”. 16:00-17:00 között szerettem volna enni, hát nem jött össze... :)

 ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ, LÁTNIVALÓK

Nem lesz rövid, de cserébe hosszú lesz. :)

Aki picit ismer, tudja rólam, hogy szeretem a művészeteket, mostanában leginkább a festészet izgatja a fantáziámat. Borzasztóan örültem ennek az útnak, mert pont a jegy lefoglalása előtt nem sokkal néztem meg egy Van Goghról szóló filmet, melyben rengeteg Marseille környéki helyszín is szerepelt. Picit jobban tanulmányoztam Van Gogh életének állomásait, és ez alapján állítottam össze egy útvonal tervet, amiből a későbbiekben bőven le kellett faragnom az idő szűke miatt.

img_20190121_103444.jpg

Terveim közt szerepelt:

  • Van Gogh séta Arlesban és Saint Remyben,
  • Cézanne séta Aix en Provanceban,
  • Les Bauxban a Brayer múzeum és Carrieres des Lumieres kiállítás megtekintése,
  • StRemy bejárása, mely Nostradamus szülőhelye. A Saint Paul de Mausole elmegyógyintézet, ahol Van Goghot is kezelték.
  • Meg szerettem volna nézni Avignont, a pápák városát.
  • És egy pohár finom cassisi bort inni, majd kihajózni a fehér sziklákhoz, Calanqueshez.

Ehhez képest….

Utazás

Majdnem minden utamhoz választok egy zenét, ehhez a francia úthoz egy kedvenc francia énekesnőm, Zaz "On ira" ("Megyünk") című száma dukált:

Az emberben mindig van némi izgalom egy-egy út előtt. Vajon mindent bepakoltam-e, elérem a gépet, mi mindent fogok látni… Izgalom, izgatottság, várakozás, a szokásos “Atyaég, utazom! érzés. :)

Ezt csak fokozza az ellenőrzéskor a ruha tálcában felejtett telefon… :D Ilyen esetek után vágtatok át a Duty freen és viharzok be a Mastercard Loungeba, ahol a hitelkártyám és beszállókártyám felmutatását követően térítésmentesen meg tudok reggelizni és meginni immár hagyományosnak mondható likőrös tejeskávémat. 

Miután újra kisimultak a ráncaim, felszáltam a gépre, elfoglatam az ablak melletti helyemet és óriási vigyorral az arcomon élveztem a felszállás pillanatait, a tájat, a felhőket, az égbolt mosolyát, azaz a teljes és fordított szívárványt (a zenitkörüli ívnek, circumzenithal arcnak nevezett jelenség).

A felhők felett mindig süt a nap :)

Indulás előtt rátaláltam egy nagyon izgalmas applikációra, a Smart Flight appre.

Ezzel végig nyomon lehet követni épp milyen város felett járunk, milyen magasságban és hány km/órás sebességgel repülünk.

screenshot_20190119-082809.jpg

 

screenshot_20190119-081300.jpg

Ezen az úton számos akadályba és nehézségbe ütköztem. Ezek előjelének vehettem volna már azt is, mikor a repülőgépről leszállva nem tudtunk bemenni a terminálba mert nem nyílt ki az ajtó. Jó 20 perc várakozás után sikerült megoldani a problémát, majd 50 méterrel később megismétlődött a gikszer…

Az élmények elkezdődtek!

Marseille

Az első napomat Marseilleben, Franciaország egyik legnagyobb kikötővárosában töltöttem. Még a reggeli órákban szállt le a gép, így szinte egy teljes napom maradt a városra. Legelőszőr a régi kikötőbe (Le Vieux Port) mentem el (Reptérről busszal St Charles állomásig, majd onnan metróval Vieux Port Hotel de Ville megállóig).

Marseille és a reptér között van vonatjárat is, de a helyi információk alapján nem túl praktikus ezt választani. Ezt a megállót nem a reptér miatt, hanem a közelben lévő Airbus helikopter gyár miatt létesítették. A reptér és az állomás közötti sétát nehezítik még az autópálya sávjai is.

Marseillebe érve, a St Charles állomás metró aluljárójában vásároltam meg a napijegyet, itt kaptam egy várostérképet is, ami segítségemre volt a tájékozódásban.

A kikötőben épp halpiac üzemelt, rengeteg különleges hal volt a kofák tálcáin, a negyedéről sem tudtam megmondani mi-micsoda, de ami biztos, hogy láttam polipot, rákot, apró halat meg… meg…. nagy halat is… :)

abc03.jpg

img_20190119_112829.jpg

A kikötőnél található a tükör mennyezet is, mely számos turistát vonz, és különböző performanszok helyszínéül szolgál.

A kikötő bal oldalán végig sétálva felmentem a felújítás miatt zárva lévő Fort Saint-Nicolashoz, ahonnan remek kilátás nyílik a kikötőre. Innen tovább sétálva útba ejtettem a Saint Victor apátságot.

Annak ellenére hogy napijegyet vettem, mégis gyalog mentem fel a Notre Dame de la Gardehez. Nem javaslom asztmásoknak vagy kevésbé jó kondiban lévőknek. :)

img_20190119_130403.jpg

Az ikonikus bazilika a régi kikötőtől délre, a város legmagasabb pontján áll, és Marseille bármely pontjáról tökéletesen látható.

img_20190120_093416.jpg

St Charles vasút állomás, jobbra fent a bazilika

A lenyűgöző római-bizánci székesegyház tetejéről Szűz Mária tekint le, kilenc méteres szobra tömör aranyból készült, súlya meghaladja a négy tonnát. A bazilika belsejét sem érdemes kihagyni, meglepő relikviákkal találkozhatunk.

img_20190119_132306.jpg

img_20190119_132346.jpg

A dombról letekintve pedig fantasztikus panoráma tárul elénk. Rálátni If szigetére is ahogl a Monte Cristo grófja regényének főhőse Edmond Dantes, If várában raboskodott és innen szökött meg. Érdekessége, hogy az igazi rajongóknak lehetőségük van 600€/éj áron egy 500 éves cellában aludni.

img_20190119_132714.jpg

img_20190119_131959_1.jpg

A bazilikától már busszal (60-as) mentem vissza a kikötőig. Ahol legnagyobb meglepetésemre már nem a halpiac nyugodt és vidám légkörébe kerültem, hanem a sárga mellényes tüntetők és a helyi erők közé. Hetek óta tart a Franciaország-szerte különböző társadalmi helyzetű emberek tüntetése Macron politikája ellen.

img_20190119_141730.jpg

img_20190119_141855.jpg

A kellős közepébe csöppentem, másodpercek alatt felmértem a helyzet súlyosságát és sebbel lobbal elindultam Marseille emblematikus sugárútja felé. A La Canebiére, a régi kikötőt köti össze a Szent Vince templommal. Az egy kilométeres utca valaha a város gazdaságát volt hivatott hirdetni. Ma azt kell mondjam, hogy a legértékesebb dolog a régiség piac kincsei voltak.

img_20190119_144705.jpg

img_20190119_143847_1.jpg

Nem vagyok egy félős nő, de a sugárúton végig sétálva még annyira sem éreztem magam biztonságba, mint korábban a tüntetők között. Viszont a Szent Vince templon kimondottan elnyerte a tetszésemet. Azt szívből ajánlom mindenkinek.

img_20190119_145037.jpg

Aix en Provance

Első este Aixbe érkezve a szállásom környékén néztem szét. Aixnek nem a központi részén voltam elszállásolva, hanem a csendesebb kertvárosi részén, sok helyi üzlettel: pékséggel, zöldségessel, pizzériával, kis malaccal hívogató hentessel.

img_20190119_163034.jpg

Az első hely, ahol leültem megpihenni az a helyi bor árus volt. :) Kiegészítettem az otthonról hozott őrölt piros paprika, minőségi bonbon kombót egy üveg francia borral, és becsengettem Anne-Marie és Yves otthonába.

img_20190119_164347.jpg

A háziúr fogadott, picit később pedig elmentünk együtt a helyi mozihoz a feleségéért, majd haza vacsorázni. Egy lazának nem annyira mondható, 3 fogásos hagyományörző vacsorát kaptam. Francia halleves, halas olívabogyós sós pite és desszertnek a királyok tortáját. A galette des roi a franciák hagyományos, vízkeresztkor készített mandulakrémes tortája, mely egy bábút is rejt. A bábú megtalálója lesz az asztal királya, megkapja a kikészített papír koronát, melyet büszkén viselhet. Ez a tisztség azzal is jár, hogy a legközelebb ő sütheti meg a tortát.

img_20190121_153106.jpg

Szinte minden pékségben kapható ebből a finomságból

Minden nagyon finom volt és egyáltalán nem volt tipikus hal illatuk és ízűk az ételeknek. Egy üveg finom francia bor mellett tovább meséltek a szokásaikról, életükről, családjukról, látnivalókat ajánlottak, majd segítettek megszervezni a másnapi utamat Cassisba.

Első nap megtett táv: 15km

img_20190121_152957.jpg

A második nap nem sok időm maradt Aixre, de a Cours Mirabeaun egy séta még belefért. Harmadik nap több időt tudtam rá szánni. Arlesből visszaérve betértem a helyi tourinfoba, ahol kértem egy helyi térképet és némi segítséget a látnivalókról. Bánatomra nagyon sok minden zárva volt az időszakos felújítások miatt.

img_20190121_144059.jpg

A járdába rejtett "C" betűket követve járhatjuk be a Cézanne túrát

Ráadásul a Paul Cézanne túrát sem tudtam végig járni, mert a ca. 8 állomásból csupán egy volt nyitva, így még a 19.századi posztimpresszionista festő műhelyébe se kaphattam betekintést. Cserében az óváros (Vieil Aix) gyönyörű szűk utcácskáin csatangoltam órákon át és megcsodálhattam a Cours Mirabeau óriási platánfáit és rengeteg több száz éves kútjait (van olyan darab amiből termálvíz folyik).

abc01.jpg

Cours Mirabeau télen

img_20190121_144357.jpg

img_20190121_160025.jpg

Saint-Sauveur katedrális, melyet az 5. századtól egészen a 18. századig alakítottak

Cassis és Calanques

A kora reggeli órákban értem ki a marseillei állomásra, ahol a pályaudvaron lévő zongoránál épp egy kellemes dallamot játszott valaki. Megálltam hallgatni egy picit, aztán szaladtam megvenni a jegyemet. Cassis központját, kikötőjét a vonatállomástól ca 3 km-es sétával értem el.

img_20190120_102037.jpg

Séta a kikötő felé

img_20190120_113914.jpg

img_20190120_105921.jpg

Cassis öble felett erőd magasodik, de az igazi látványosságot a Calanques sziklás öblei jelentik, melyek közül néhányat gyalogosan is, de leginkább a kikötőből induló hajókkal érhetünk el. Jegyet a kikötőben felállított bódéból vásárolhatunk. Az egyik ilyen öbölben egy kisebb jachton pezsgővel ünneplő társaságba botlottunk. Szeretem látni amikor az emberek kiéélvezik az életük minden percét. :)

img_20190120_120925.jpg

img_20190120_121243.jpg

De kanyarodjunk vissza a hajó úthoz. Szezonban több féle útból válaszhatunk, most csak az egy órás, 5 sziklás út volt elérhető. De így utólag azt mondom, hogy pont elég is volt. Január, a hűvös szeles idő és persze az óriási hullámok okozta fizikai állapotom is erről tett tanúbizonyságot. :)

Cassis nem túl nagy, így elég hamar körbe is jártam, megcsodáltam a régi idők provancei hangulatú épületeit, kávéztam és elmélyültem a kis boltok nyugodt hangulatában. 

img_20190120_111215.jpg

Régi idők emlékei

img_20190120_110404.jpg

Különleges egy leárazás :)

Második nap megtett táv: 18km

Arles

Harmadik napom reggelét ismét a marseille vasútállomás zongorajátékával indítottam:

 

img_20190121_101210.jpg

Rhone folyó, Arles

A Rhone folyó partján fekvő, az UNESCO Világörökségek sorába tartozó Arlesbe érkezve rövid sétával beértem a központba, megkerestem az engem érdeklő helyeket, először a Fórum téren található Van Gogh által is megfestett sárga kávéházat, amely azóta már a festő nevét viseli: Café Van Gogh. A tábla szerint 11-kor nyitottak volna, de csak volna, mert még délben sem volt nyitva a kávéház. Pedig már láttam lelkiszemeimmel magamat, ahogy rákerülök Van Gogh híres festményére.

800px-van_gogh_terrasse_des_cafes_an_der_place_du_forum_in_arles_am_abend1.jpeg

Vincent Van Gogh: Caffé terrace at night, forrás: wikipedia

img_20190121_102933.jpg

Café Van Gogh napjainkban

Ezek után jött a döbbenet, hogy hiába cseréltem fel a vasárnapi és hétfői programomat a neten található infók alapján, mely szerint ne menjünk Arlesba vasárnap, mert minden zárva van. Elárulom... hétfőn volt zárva minden. Itt hívnám fel mindenki figyelmét, hogy ne engedjen a francia oldalak nehézségeinek, úgy mint én (sokszor nincs angol csak francia nyelv), fogja magát és használja legalább a Google fordítót! Érdemes szenvedni vele kicsit és a múzeumok hivatalos oldaláról venni az információkat. Nem feltétlenül azért, mert szándékosan adtak rossz információt egy blogban, hanem mert elavult az információ, felújítás alatt van a hely, tárlat csere van éppen, bármi előfordulhat.

img_20190121_121122.jpg

Kövessük a jelet a Van Gogh túra állomásaihoz

Így nem jutottam el az engem érdeklő helyekre, mint pl a Musee Reattu vagy Fondation Vincent Van Gogh. A VanGogh túráról már ne is beszéljünk…

Konkrétan majdnem sírva fakadtam, hogy ennyit utaztam azért hogy Van Gogh kézzel írt levelét és festményeit láthassam és minden kimaradt...

img_20190121_104806.jpg

Hotel de Ville

Viszont a Fő téren a Városháza (Hotel de ville) mellett volt ingyenes, tiszta mosdó. Az élet apró örömei, ugyebár... :)

Csalódottságomban még az 1.században épült anfiteátrumot sem tudtam kellőképpen értékelni. Pedig biztos értékeltem volna, ha nem éppen a sárkány énem látogatja meg. :)

img_20190121_113550.jpg

img_20190121_114027.jpg

Van Gogh Les Arenes állomás

Ezek után már csak abban reménykedtem, hogy sikerül bővítenem a ceruza szuvenír gyűjteményemet egy Van Goghos darabbal. Egy, meglepő módon nyitva lévő trafikból sikerült beszereznem! Így “nyugodt” szívvel és “Muszáj lesz visszatérni egy szép napos vasárnap!” megállapítással indulhattam vissza Aixbe.

img_20190207_123023.jpg

Harmadik nap megtett táv: 20km

Negyedi nap semmi különös nem történt már, mert indulhattam vissza kora reggel. Te mentél már be dolgozni Marseilleből? Nagyon menő, próbáld ki egyszer. :)

img_20190122_071240_1.jpg

Ezúton is hálásan köszönöm Anne-Marienek és Yvesnek a Servasos vendéglátóimnak a figyelmességüket, segítőkészségüket és vendégszeretetüket!

A következő bejegyzésben a fentebb említett szállás formákról lesz szó picit bővebben, hogyan és milyen felületeken kereshetünk szállásokat igényeinknek megfelelően.

Ha érdekelnek az olcsó utak, hasznos infók, eldugott helyek, érdekességek, akkor követhetsz az alábbi csatornákon:

 Gyönyörű világban élünk, fedezzük fel együtt!

Atyaég, utazom!